A hírlapíró és a halál

A Felvidék Népe Front a népszámlálás idején összefoglalta, hogy is néz ki a cenzus egy random káeurópai országban.  Kb. hasonló idővonalat készíthetnénk arról, mi történik, ha egy országban egyszínű kormány alakul. A szlovák sajtó, blogoszféra, polemelző-csúcsgárda a tegnap végérvényesen egyszínűvé váló, és a Most-Híd-Smer (a mo-i olvasók kedvéért, ez két párt) koalícióról íródott pártos vagy pártatlan szöveget lennullázó Smer-kormány kapcsán ugyanazokat a köröket futja, mint a „kétharmad éjszakája” után a magyar.

Yo, ez a blog ritkán személyes, most mégis elmondom neked, mi volt a legrosszabb 2010 júniusa és 2012 márciusa között. Mész a parlamentbe. Hivatalból. Leszállsz a troliról, felügetsz, ahogy a baloddal felhajítod a röntgengép szállítószalagjára a notebooktáskádat, remélve, hogy a sugarak valóban nem tesznek kárt almás számítógépedben – melynek legálisan bevitt kábelével könnyedén megfojtható egy gyengébb fizikumú képviselő, mire a biztonsági szolgálat odaér, szóval az ellenőrzés inkább csak formalitás, de mióta a Markíza bevitte a kést, a kamerát is be kell kapcsolni –, jobboddal kiteszed a telefont és a kulcscsomót a műanyag tálkába. Ha nem pistyogsz a biztonsági kapun átkelve, nem néznek meg a kézi detektorral. Ha igen, a Közjogi Méltóságokat és Diplomáciai Missziókat Védő Hivatal jelvényét viselő melák – bár vannak köztük jó nők is – még a kézi fémkeresővel is áthúz. Bejutottál. Az épületbe, ahol téged nem képvisel senki. Na ez volt a legrosszabb. Most az együttélés jön.

Hogy a Mások vinnék el! – olvashatjuk az Éjjeli őrség népszerű átkát George R. R. Martin vastag könyveiben. A Most-Híd és az MKP bloggerei után jöjjenek hát a mások, a kakuktojás és a szlovákok, végül a konklúzió. Ha a Google hozott, vagy nem tudod, miért nem holisztikus a lead, olvasd el az I., a II. és a III. részt is.

A Magyar Koalíció Pártja volt elnöke, Csáky Pál nem sokkal Bugár Béla után fogott blogírásba, ahogy ezt akkor meg is írtuk.  Blogja azóta is szépen fejlődik, ám már nem ő párt elnöke, a Buzerának is feltűnt, hogy az aktívan kampányoló politikus a lista tizedik helyén áll, ugorjunk hát a pártelnök blogjára.

Ha nem érted, miről van itt szó, vagy Most-Híd szimpatizáns vagy, feltétlenül olvasd el az I. és II. részt is.

Bugár Béla blogjáról pártja honlapjára, Solymos László blogjára, valamint Vörös Péter, Gál Gábor és Bastrnák Tibor honlapjára mutatnak linkek. Haladjunk ebben a sorrendben.
Ha most csöppentél ide, és nem tudod, miről van szól, olvasd el az I. részt.

Ki írja egy pártelnök blogját? Jó-e, ha egy párt alelnöke azelőtt oszt meg a blogján valamit, hogy a párt sajtóosztálya kiküldené? Jobban csinálják a szlovák politikusok? Miért nem sikerült a szlovmagy politikusoknak az amúgy is egyre szarabb szlovákiai magyar blogtér valódi szereplőivé válniuk? Ilyesmikre keressük a választ. Első rész.

Bár hétvégén az ország – legalábbis az a része, melyet az egyébként a politika sajátjának tulajdonítható szenny napvilágra kerülése nem taszított apátiába és el a közélettől – elsősorban az előrehozott parlamenti választások eredményeire fog figyelni, két kisebb közösségben helyi tétje is lesz március 10-ének.

Szokjuk. 458 467. Az elkövetkező tíz évben, ha a szlovákiai magyarságról esik szó számszakilag, ez és a 8,5 százalék lesz a két leggyakoribb mutató, amely leíródik, elhangzik. Kétségkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetiséget fel nem tüntető 382 ezer embert, lehet matekozni – hogy ha kivonjuk a nemzetiséget be nem vallók számát, és az azon kívüli tartományt vizsgáljuk...; ha azt nézzük, hogy romának 105 ezren vallották magukat, pedig ennél valószínűleg többen vannak...–, lehet okolni a külső körülményeket – rosszul volt előkészítve...; az emberek féltek a kódoktól...; a közösségi hálózatokon és blogokon terjedő hisztériakeltés ezerszer hatékonyabb volt a statisztikai hivatal napi szinten kiadott nyilatkozatainál... –, de felesleges.