Hogy a Mások vinnék el! – olvashatjuk az Éjjeli őrség népszerű átkát George R. R. Martin vastag könyveiben. A Most-Híd és az MKP bloggerei után jöjjenek hát a mások, a kakuktojás és a szlovákok, végül a konklúzió. Ha a Google hozott, vagy nem tudod, miért nem holisztikus a lead, olvasd el az I., a II. és a III. részt is.
Miként a politikai életben sem töltött churchilli időt, a blogoszférában sem vendégeskedett sokáig Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás liberálisból ultrabalosba váltott parlamenti képviselője, mondhatnók, ha csak a blog.hu-n vezetett naplójára tekintenénk. De nem, Somogyi veterán motorosnak tekinthető, a Paraméteren kezdte, még a régi dizájnún, tehát elég régen. A régi blogján 60 bejegyzést írt, és elég aktívan kommentelt, 496-szor szólt hozzá. Ez már majdnem Csáky Pál-i lépték, de azért még lenne hova fejlődni.
Somogyi 2009. január 26-án kezdett blogolni, az utolsó bejegyzése a parafelületen 2011. október 13-áról származik, tehát a a 60 posztot szűk három esztendő alatt követte el, mondjuk, hogy évi húszat írt, ami, hát nem sok.
A Bumm felhívása után a somogyiszilard.blog.hu-n kezdett írni, mindössze két bejegyzést, azt is régen. Somogyi szlovákul is próbált blogolni, ám egyetlen bejegyzését e sorok írója írta. (Természetesen nem ghostwriterként. Ha új vagy a blogoszférában, a magyarázatot itt találod.)
Ahogy egykori, mindig tisztelettel említett kémiatanárom, dr. Konczer József, ahogy magunk közt hívtuk nagy szeretettel, Konczer tata szokott párhuzamot vonni egyes feleletek és a magyar foci között, Somogyi Szilárd szlovák blogja „gyenge kezdés után erősen visszaesett”. Úgy tűnik, a parlamenti munka a jövőben Somogyi Szilárdnak kevés idejét fogja lekötni, meglátjuk, a blogoszférába visszatér-e? Írni kell, az hozza a látogatottságot. (Meg a SEO.)
Mivel más pártban nincsenek vállaltan magyar (még parlamenti) politikusok, mehetünk a szlovák kollégákra. Amikor egyetemi éveimben egy cigány évfolyamtársam A cigány az irodalomban címmel akart szakdolgozatot írni, a témavezetője azt mondta neki: György, ezt vagy egy tízoldalas esszében lehet megírni, széles ecsetvonásokkal, vagy pedig egy háromkötetes akadémiai doktori értekezésben. Mivel, ha csak a 150 fős parlamentre tekintünk, annyi a politikus blogger, mint égen a csillag, és akkor még a kormányról nem is beszéltünk, maradunk a széles ecsetvonásoknál.
Először is oszlassunk el egy tévképzetet, attól még, hogy ők sokan vannak, és az SaS-ben mindenki blogol, ill. SM-aktivitásuktól feszül a virtuális tér,a szlovák térfélen sem mindenki blogger.
Az elsők közt számoltunk be róla, hogy 2009. június 3-án a majdnem mečiarian offline Robert Fico blogírásba fogott. Majd, miután kikerült a miniszterelnöki székből – majd ma visszakerül, hogy vinnék el a mások –, megdöbbentő módon a blog.sme.sk-n kezdett írni, tavaly január 7. óta kilenc bejegyzést, így a webNAPló kifejezést bizonyára nem etimológiailag értelmezi. A legtöbb bloghoz tol videót is, az olvasni nem szerető látogatók kedvéért, ami mindenképp progresszív gondolkodásra utal.
A párt a honlapon linkeli politikusai blogjait, ahol azért láthatjuk, a teljes első vonal blogol, a legtöbben a blog.sme.sk-n, de pl. Ľubomír „elektronikusútdíj” Vážny a Hospodárske noviny, Vladimír Faič vagy Richard Raši a Pravda blogfelületén, Viera Tomanová pedig saját honlapján, ami WordPress alapú. Ki se néztük volna belőle.
Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke megelőzte, hogy abuzálják nevét, miként a Vatikán a szexes domainnel, a http://mikulasdzurinda.blog.sme.sk/-t lefoglalta (vagy valaki más), azonban abban nem találtatik írva semmi.
Különösebb erőfeszítés és guglizás nélkül tudjuk, hogy Ivan Štefanec, Martin Fedor, Ľudovít „arokkantakbarátja” Kaník a HN-en blogol, Jurzyca a Smen – inkább a minisztériumot igazgathatta vón’ jobban –, a szintén Mac user, tehetséges, fiatal Miroslav Beblavý pedig az e-trenden, pár sarokra a hazug Jozef Miháltól.
A KDH elnöke, Ján Figeľ nem egy nagy blogger, a HN-en levő blogjában két bejegyzés van, és a smes blogokon korábban többször láttuk Radoslav Procházka blogját. Emlékezetből ennyit tudnánk említeni.
A Szabadság és Szolidaritás háza táján azt lenne könnyebb megmondani, hogy ki nem blogol. A liberálisok a Pravdát leszámítva az összes főbb honi bloglehetőséget belakják, és biztos, hogy egy részüknek holnaptól több ideje lesz a blogírásra. Richard Sulík a Sasanka – lám, az is egy blog – ellenére is megérdemli, hogy a sulik.sk-t kiemeljük. Az azért nagyon profi (nem elsősorban a blogok miatt).
A Szlovák Nemzeti Pártban kevésre tarthatják a blogokat, a lábléc felett érhetők el, elsősorban mazochista olvasóimnak ajánlom. (Magyarországi olvasóim gyakorta panaszkodnak, hogy az SNS-es linkeket - azért nincs olyan sok belőlük a blogon - nem tudják megnyitni. Igen, ez így igaz, mo.-i IP-ről nem lehet. De használd a www.hidemyass.com , vagy bármi, ezzel egyenértékű alkalmazást, és nem lesz ilyen gondod.)
A választások előtt nem sokkal szoljhozza.sk címmel indult egy blognak látszó tárgy, de az nem blog, hanem (fizetett?) politikai hirdetés, így azt nem érintjük.
A mindenkori választások idején néha kampányba hajlik a körkép.sk is a személyi összefonódások okán, de rájuk senki sem mondhatja, hogy kampányblog, és kizárólagos kampánycélokat szolgálna, mert az már a blogoszféra szlovmagy hajnalán, mikor a blofoszféra papjai a Karminá szentélyében..., szal már akkor is blog volt.
Nyilván körképünk nem lehet teljes. Biztosan van olyasmi, ami elkerülte figyelmünket. A jobbító szándékú vagy bármilyen megjegyzéseket kommentben várom, annál is inkább, mert hamarosan az offline totalitás formájában is rögzítenem kell, mi a helyzet a csenevész szlovmagy blogoszférában, ahol már a definíció is nehézségbe ütközik. Bélám, ne tépd a hajad, írom, írom, csak... És eszembe jut Koncsol László – tegnap a gombai körforgalomnál mellőztük egymást, de nem vett észre, gondolataiba mélyedve nyomta a pedált a délutáni napsütésben –, aki azt írta, ugyan miféle dicsőség egy csenevész kisebbségi irodalom kritikusának lenni...
De addig is tekintsük a blog fejlécére – igen, ahhoz fel kell görgetni –, a blogkoncepció egyik meghatározó mondatára: There must be a reason..., no, igen, miért is?
A korábbi részekben leírtakat fenntartva általánosságban elmondhatjuk, hogy a politikusblog éppúgy nem lett egy szlovákiai magyar sikerműfaj, ahogy maga blog sem e hazán.
A szövegben, melyhez ez a szerény írás előtanulmányként fogható fel, az internetpenetráció témáját is érinteni fogjuk, ez is az okok között lehet, Dél-Szlovákiában sokáig alacsonyabb volt az országos átlagnál, de ezt még alaposabban tanulmányozni kell.
Ahogy már fentebb említettem, ezeket a köröket már a „CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM” körül lefutottuk, komoly definíciós problémával szembesülünk, ha ehhez a témához akarunk nyúlni. Ha egy Miskolcon tanuló kassai magyar lány egobologot vezet a blogspoton, különös fókusszal a műkörmökre vagy épp a lemeztektonikára, akkor az micsoda?
Egy blog.hu-n futó, szinte kizárólag felvidéki témákkal foglalkozó blog, mint pl. ez, vagy a felvidek.blog.hu, a befulladt, de egykor nagyon vicces szlovenszko.blog.hu, a csak pár bejegyzést megért, törölt, ezért kutathatatlan szlovakia.blog.hu, a blog.hu-n futó, Prágából szlovákiai fókusszal írt dotoho.blog.hu (nem a kedvencünk, de a tisztelet az kijár), az most micsoda? Mert ha a Fónod-féle irodalmi lexikon területi alapú meghatározását vesszük alapul, akkor csak a Paraméteren futó blogok képezhetnék a vizsgálódás tárgyát.
Öndefiníció? Az az, amely azt állítja magáról? Ebben a kérdésben még mindig nincs világos álláspontunk.
Aztán, a szlovmagy, az valahol nem annyira webkettes. Ezt szaxerűbb közegben nyilván ennék egzaktabb módon kell majd mondani, de kisebbségünk nem töri össze magát, hogy mondjuk hírportálokat olvasson. Lehet, hogy mert nincs internetje, vagy mert a hírportálok szarok, ez mind ok lehet, de ha bármelyik hazai hírportál látogatottságából levonjuk a külföldi látogatókat (akik persze részben innen elszármazottak, csak az IP-jük külföldi, de hogy ki a svédországi felvidéki, vagy a Felvidék iránt érdeklődő svéd, az már abszolút szűrhetetlen mondjuk GA-szel), ami marad, az még a 458ezerhez képest is gyér. A szlovmagy számára a webkettő = a fércbukkal, nem tweetel, nem tumblrezek, nem ír/olvas blogot, alig fórumozik. Szomorú tapasztalat, de legyen bármilyen jól kidolgozva egy kisebbségi, kulturális vagy akármilyen téma, ha az nem a Most-Híd vs. MKP témakörben íródott, nem várható, hogy hozzászólás-zuhatag fogja elborítani. Nincs szlovmagy belsőség.blog.hu, nincs sárkányrepülős fórum, kismamablog, két cica konyhája stb. Igényes írásokat kutya se ugat, akkor sem, ha egyébként sok a látogató, legyen szó portálról vagy blogról. Magyarországon ezt másképp van. Mondom mindezt a 458 ezerhez képest.
Egyelőre fejben ott tartunk, hogy a blog akkor futott be a szlovmagy térbe markánsabban, amikor nyugaton már statikus állapotába került, Magyarországon pedig a máig tartó felfutó ágba, ám ekkor nem voltak bizonyosan voltak adottak a körülmények, aki akart írni, annak részben volt fóruma, másrészt a szlovákiai magyarság webes kondíciói - és itt most nem rád gondolok, aki egy 15-ös Dell monitorján olvasod ezt – nem feltétlenül voltak adottak az optimális befogadó közeg kialakításához, ami a blogoszféra elengedhetetlen része.
Politikusaink is valahogy így tekintenek rá. Tudják, hogy kellene, kellene ezt csinálni, ja, de a ...-nak. A tanácsadók mondják, hogy ez trendi, meg minden, de igazából – ahogy a korábbi részekben írtuk – kevés olyan politikus van, akit a blogmozdony füstje úgy rendesen megcsapott. Írják, írják, némileg púpként a hátukon.
Emiatt a blogoszféra politikán kívüli része sem tudja igazából partnerként kezelni a politikusblogokat, kilóg a kampánylóláb, így csak egymásra reagálgatnak. A kör bezárult.
A végén szellemi játékra invitálom olvasóim, a Googla Naptárukba írják be, hogy április 10., július 10., november 10. Amely blogokban e napokon, a választási kardcsörtetés elmúlásával is lesznek bejegyzések, annak a gazdája blogger, amelyikben meg nem, az...
