Bár hétvégén az ország – legalábbis az a része, melyet az egyébként a politika sajátjának tulajdonítható szenny napvilágra kerülése nem taszított apátiába és el a közélettől – elsősorban az előrehozott parlamenti választások eredményeire fog figyelni, két kisebb közösségben helyi tétje is lesz március 10-ének.
Gútán és Pereden népszavazáson tesznek kísérletet a települések történelmi nevének visszaállítására (Sopornya pedig e napon menesztené polgármesterét, ám erre nem térünk ki a jelen írásban). Gútán és Pereden sem ez lesz az első próbálkozás, az előbbi településen az 1992-es referendum ugyan sikeres volt, mégis eredménytelen maradt, Peredről ugyanez elmondható, a dátumot 1995-re változtatva.
A gútaiak és a perediek szombaton önrendelkezésre tesznek kísérletet, a lehető leglegitimebb módot választva erre, és ez, függetlenül a referendum eredményétől, csak támogatható. A település mai lakói a szüleiken és nagyszüleiken tett, máig ható állami erőszakkal próbálnak valamit kezdeni, ha már meg nem történtté tenni nem tudják. A névadás hatalom, egyben birtokba vétel, mely rendre követi a (geo)politikai hatalmi átrendeződéseket, biztosítva a birtokló komfortérzetét.
Így voltak ezzel már az ókori rómaiak is, és a főhatalomváltás után az újonnan megalakuló csehszlovák állam sem tett másként.
Peredet és Gútát a viszonylag demokratikusnak mondható első republika is megkímélte, új nevüket 1948-ban kapták az új, szocialista államtól, mintegy bonuszként a kitelepítések után. A jeles evangélikus lelkész Tessediknek vajmi kevés köze van a mátyusföldi településhez, ezt kívánta a Smer-kormány idején Dušan Čaplovič utógosan legitimálni azzal, hogy kijár neki itt egy szobrot, szerencsére az önkormányzat ebben nem volt partner. Ha sikerült volna keresztülvinnie, az az államilag irányított nacionalizmusra olyannyira jellemző, szimbolikus, területkörbevizelő gesztus lett volna: a kényszerkeresztséget szó szerint bebetonozták volna.
Gúta még Perednél is rosszabbul járt, mert ki az a Kolár? Legfeljebb a volt kassai színidirektor juthat eszünkbe ezen a néven, ám biztosra vehető, hogy a település nem utána kapta a nevét. Erre hívják fel a figyelmet a városban a napokban megjelent Who the fu k is Kolár? (nem kell lefordítani, ugye?) falragaszok is. A komáromi járásbeli település neve egy irodalomórán nem 100%-osan figyelő csehszlovák hivatalnok tréfája lenne?
Az vitathatatlan, hogy a csehszlovák államnak a névváltoztatáshoz joga volt, az elsősorban földrajzi szempontból lényeges településnevet a(z ál)történelmi tájékozódás eszközévé téve. Szerencsére ma a lakosságnak is joga van változtatni ezen.
Aki pedig nem peredi vagy gútai, annak joga van irányt szabni az ország irányultságának. Éppen ezért szánjuk rá azt az öt percet, Pereden is, Gútán is, másutt is.
