A hírlapíró és a halál

Tegnap Balajti László menesztéséről írtunk, ma már az előrehozott választásokról akartunk, de a Jobbik kiadott egy jó kis sajtónyilatkozatot, melyben ez áll:

December 15-én leváltotta Orbán Viktor miniszterelnök Balajti László altábornagyot, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját. Gondolom, emiatt nem fognak a Falk Miksa utcába vonulni felháborodott tömegek, az altábornagy sorsánál vélhetően sokkal jobban izgatja a gyalogmagyart, hogy az Összeesküvők ma esti fináléját ki fogja megnyerni. A blog magyar biztonságpolitikai kérdésekben ritkán nyilvánul meg, lévén, hogy a magyar hárombetűs szervezetekről való ismeretei csekélyek, az alábbiakban sem annyira a Balajti-ügyről lesz szó, hanem az elmúlt időszak biztonságpolitikai újításairól.

Négy év távlatából már keresgélnünk kellene, de mivel a konszenzusképtelen kormánykoalíció ennél jóval rövidebb idő elteltével ajándékozott meg bennünket egy újabb választással, talán még emlékszünk rá, hogy tavaly nyáron tizennyolc párt közül választhattunk, jövőre viszont nyolccal több, huszonhat fog versengeni az urnába dobott borítékunk tartalmáért. Robert Fico a hétvégi pártkongresszuson valószínűleg túl messzire ment, amikor futóbolondozta, kalandorozta és csirkézte az új pártok képviselőjelöltjeit. Mivel az ő bejutása biztos, és az újonnan induló törpepártok töredékszavazatai inkább a hasznára lesznek, mint a kárára, lehetett volna elegánsabb is, de hát ő nem erről híres.

Két fontos intézményrendszerben is megingott a társadalmi bizalom az elmúlt hetekben, a sajtóban, és az egészségügyi ellátórendszerben. Persze, mikor a globális pénzpiacot soha nem látott bizalmi válság tépázza, vagy, hogy csak a saját portánk előtt söprögessünk, Szlovákiában pedig talán csak a harmadik Mečiar-kormány idejéhez mérhető mélyponton van a kormányba és a parlamentbe vetett bizalom, az igazságszolgáltatási rendszer esetében pedig ugyanez kormányoktól függetlenül tartósan a bányászbéka feneke alatt van, ez a hír már keveseket ráz meg, sajnos, napjainkban inkább a közbizalom hiánya tekinthető alapállapotnak.

Az elmúlt napokban több, Boldoghy Olivér ügyével foglalkozó, különböző színvonalú szöveg is napvilágot látott. Olvassuk el a témában az egyébként általában jó Tokfalvi Elek írását a HVG-n, vagy éppen a hídas fiúk blogjának Boldog állampolgár c. bejegyzését. Mindkettőben közös, hogy szegény, cserbenhagyott áldozatként tekintenek Boldoghy Olivérre, akit a Fidesz átvágott, mint szart a palánkon.

Most már tudom, kb. mit érezhetett Csáky Pál 2010. június 13-ára virradóra az MKP-székház emeletén. Balzaci illúzióvesztésen vagyunk túl...

A mai napot is beleértve 11 napja maradt a 99% nevű mozgalomnak, hogy leadja a pártlistáját a 2012. március 10-én esedékes parlamenti választásokra, úgy, hogy a belügyminisztérium még be sem jegyezte őket. Egyelőre nem tűnik túl sikergyanúsnak, igaz, lehetetlennek sem. A csoportosulás néhány hete kiterjedt és költséges kampányba kezdett, azt állítva, hogy mi mindannyian a korrupt, gazdasági érdekcsoportok által markukban tartott politikusok által kihasznált kilencvenkilenc százalékhoz tartozunk. (A kampány nem számolt azzal az aprócska logikai bakugrással, hogy ha mindenki 99%, akkor ki az 1%, de ettől most vonatkoztassunk el.)

Az utóbbi napokban sok szó esett a katonai titkosszolgálatokról, melynek fő pozitívuma, hogy azok is megtanulták a Katonai Elhárítás szókapcsolatot, aki csont kékkönyvesek. Magyarországon tegnap döntöttek a két szolgálat integrációjáról.