Most már tudom, kb. mit érezhetett Csáky Pál 2010. június 13-ára virradóra az MKP-székház emeletén. Balzaci illúzióvesztésen vagyunk túl...

Abból, higy i-Doki még nem csukott be, sőt, hogy egyáltalán kinyitott, persze, lehetett arra következtetni, hogy olykor az, ami elméletileg lehetséges – azaz, hogy egy Mac is elromolhat –, a gyakorlatban is bekövetkezhet, de ez olyan, mint az urológiai vizsgálat, amíg nem a hátad mögül hallod a gumikesztyű csattanását az orvos karján, azt hiszed, hogy ez csak Fábry Sanyival történik meg, hogy aztán poén legyen belőle a Showderben. Aztán szólnak, hogy hajolj előre...

Csütörtök este úgy gondoltam, válaszolok az elmaradt levelekre, de a képernyővédő valahogy nem akart eltűnni. Dörmögtem egy sort, majd restartoltam, hátha ez itt is megoldás, mint a másik operációs rendszerben. Fehér képernyő! WTF??? Restart. Fehér képernyő, majd fehér képernyő kérdőjellel. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj.

Az iStyle-tól pár percre lakom. Másnap reggel úgy rohantam a szervizbe a döggel, mint szocialista realista írók tollán fogant proletár anyák a láz görcsében rángatózó csecsemőjükkel a bányatelepi orvoshoz. A nyitásig hátralevő 10 perc  örökkévalóságnak tűnt. A szerviz pultjánál olyan tipikusan megbízható fejű legény ült, akitől fenntartások nélkül vennél használt autót, és biztosan már az oviban is alma volt a jele. -Hát igen, ez a merevlemez – mondta.
A szervizről egyébként csak jót mondhatok, 10-kor adtam be a gépet, 17.20-kor már hívtak is, hogy ha akarok, bemehetek érte, de már hazautaztam hétvégére, így hétfő lett belőle (és nem is volt drága). Addig a régi Dellemet nyomtam, amiben persze minden beállítás más volt, nem voltak rajta a megszokott alkalmazások, vagy nem ott, vagy nem úgy stb., stb., stb., de ami a legidegesítőbb volt: a cmd-t keresve mindig altot nyomtam.

Az eset után továbbra is úgy gondolom, hogy a Mac OS a világ legfejlettebb operációs rendszere, a MacBook Pro pedig egy nagyon jó gép, de már nem annyira.