December 15-én leváltotta Orbán Viktor miniszterelnök Balajti László altábornagyot, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját. Gondolom, emiatt nem fognak a Falk Miksa utcába vonulni felháborodott tömegek, az altábornagy sorsánál vélhetően sokkal jobban izgatja a gyalogmagyart, hogy az Összeesküvők ma esti fináléját ki fogja megnyerni. A blog magyar biztonságpolitikai kérdésekben ritkán nyilvánul meg, lévén, hogy a magyar hárombetűs szervezetekről való ismeretei csekélyek, az alábbiakban sem annyira a Balajti-ügyről lesz szó, hanem az elmúlt időszak biztonságpolitikai újításairól.
Mivel a magyar titkosszolgák által bejárt ingoványos területen nem mozgunk olyan otthonosan, könnyen lehet, hogy a Lemil-törzsolvasók fejcsóválva fognak hümmögni..., de megpróbáljuk.
Magyar titkosszolgálattal tudva és akarva e sorok írója életében egyszer került kapcsolatba, 2004-ben, amikor Ján Slota (ki a csoda az a Ján Slota?) azt mondta, hogy a Magyar Koalíció Pártja tagjai Budapestnek kémkednek. Ekkor rovatvezetőjétől azt az életszerű feladatot kapta, hogy hívja fel a Nemzetbiztonsági Hivatalt (e posztban nem az nbusr123-as hivatalra, hanem a magyarra, az AH jogelődre kell gondolni e betűsor láttán), és kérdezze meg, kémkedik-e nekik az MKP. (Nyilván bevallották volna, ha igen.) Az NBH honlapján fent volt a szóvivő neve, nosza, fogtam a telefont, hisz ez olyan feladat, amivel még egy nyári szakmai gyakorlaton levő, negyedéves kommunikáció szakos gyakornok is könnyedén elboldogul. A telefonba a bácsi nagyon készséges volt, és a következő mondatot diktálta le: A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szolgálatok név nélkül nyilatkozó illetékese lapunk érdeklődésére azt mondta: "Soha nem kommentáljuk a hasonló híreszteléseket. Az alaptalan vádaskodásokkal szemben az igazság az, hogy a két ország nemzetbiztonsági szervei együttműködnek a terrorizmus elleni harcban." Mire azt mondtam neki: de hát uram, az ön neve fent van a honlapon, miért írjam azt, hogy név nélkül nyilatkozó illetékese. Mire ő: mert ezen a területen ez így szokás, fiatalember. És ennyiben maradtunk. Ha volt más kapcsolatunk, arról csak ők tudnak.
Egy posztban nehéz lenne összefoglalni Fidesz eddigi országlását, és annak biztonságpolitikai vetületeit, de az biztos, hogy alaposan felforgatták a kormányzati struktúrát. Ha a terézvárosi karácsonyi vásárban vizezett forralt bort áruló, szőke leánykát arra kérném, sorolja fel nekem, szegény hatumának a magyarországi minisztériumokat, nem biztos, hogy menne. Emlékszünk, anno még ők maguk is belebonyolódtak. A biztonságpolitika se maradhatott érintetlenül, de erről később, a nap lefejezettje, Balajti László karrierje ugyanis még a Bajnai-kormány idejére tehető. (Az MTI alaphírében nem szerepel, az Index viszont azt írja: A Belügyminisztérium közleménye szerint Balajti maga kérte felmentését. Ezt még akár el is hihetjük, de a kormányzati kommunikáció nem egy kocsmai beszélgetés, ha a politikusok amatőrök, mint az a bukott Radicová-kormány tagjainak egy része esetében elmondható, akkor mondanak furcsaságokat, de a kétharmad országában – még ha az elmúlt hét ámokfutása nem is erre enged következtetni – a kommunikációs gyeplő szorosan van fogva. A kormányzati kommunikációban kevés dolog hangzik el véletlenül, célzott üzeneteket kapunk. „Felmentését kérte Balajti László altábornagy, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója Pintér Sándor belügyminisztertől - közölte a Belügyminisztérium pénteken az MTI-vel. Mint írták, a kérelmet a belügyminiszter előterjesztette a kinevezési jogkört gyakorló miniszterelnöknek, és ő a kérésnek eleget téve, felmentette tisztségéből Balajti Lászlót.” Ez áll a belügyminisztériumi közleményben. Csak az a baj, hogy – mivel a kormányzati kommunikáció olyan, amilyen – az emberek egy szűk csoportját leszámítva sosem fogjuk megtudni, hogy Balajti azért kérte-e a felmentését, mert mondjuk veseproblémái voltak, vagy azért, mert valami kilátásba helyeződött, ha nem teszi meg. Tudom, hogy ez Magyarország, de az AH körül nem volt semmi hangosabb botrány, ez annak is lehet a jele, hogy jól működik, ezt persze e sorok írója nem tudhatja. Ilyen intézmények vezetői pedig a legritkábban szoktak maguktól felállni. Tán neki nem voltak a páncéljában megfelelő dossziék?)
Balajti a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (ez olyan, mint ha az SIS-nek lenne egy műhelye. Nálunk ez hiányzik, van is kompetenciaprobléma a lehallgatások körül, nem is beszélve a gépkezelésről, meg a Bulldog próbaüzeméről.) éléről került az NBH igazgatói székébe 2009-ben. Arról nem vagyunk meggyőződve, hogy a jó – akkor még – dandártábornok ettől feltétlenül boldog volt, ekkortájt került ki a sajtóba a cigánygyilkosságok titkosszolgálati szála, és kezdte a magyar sajtó szénné zrikálni az NBH-t, s kiderült, legalább annyi titkosszolgálati szakértő van e kis hazában, mint a VOS-botrány kirobban(t)ása után a kis, elcsatolt Felvidéken. A helyzetet bonyolította, hogy Balajtit a NATO-partnerek által finoman szólva is erősen megkérdőjelezett, Gyurcsány Ferenc által kinevezett Laborc Sándor lemondása után nevezték ki. (Hm, ő is a felmentését kérte.) Laborc ezzel indokolta távozását: „olyan anomáliákat érzékelt az UD Zrt. ügyében folyó vizsgálat kezelésében a nyomozóhatóság, illetve az ügyészi szervek részéről, amelyek a feljelentés pontjainak nagyobbik részében a nyomozás megszüntetéséhez vezettek, és ez nem teszi számára lehetővé, hogy a jövőben teljes értékű munkát folytasson.” Hát, tudjuk, hogy mi lett ezeknek az anomáliáknak a következménye, ha nem, egy december 7-ei hír: Margl Zoltán, a katonai ügyészség helyettes vezetője az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írta: a Budapesti Katonai Ügyészség július 8-án rendelt el nyomozást kémkedés bűntette és más bűncselekmény gyanúja miatt. A lefolytatott nyomozás eredményeképpen a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) korábbi főigazgatója, Galambos Lajos ellen kémkedés, a korábban a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő, tárca nélküli miniszter, Szilvásy György ellen felbujtóként elkövetett kémkedés, Püski László ellen bűnsegédként elkövetett kémkedés, a NBH korábbi főigazgatója, Laborc Sándor István ellen pedig kémkedéssel kapcsolatban, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette miatt nyújtottak be vádiratot a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsához. Szóval ilyenek ezek az anomáliák.
Balajtit már az ÁH-sítás idején is kirúghatták volna, akkor talán egy paraszthajszállal könnyebben kommunikálható lett volna a dolog, új szerv, új ember, oszt' jónapot. De nem, Balajti túlélte, hogy 2010. május 29-én a Nemzetbiztonsági Hivatalból Alkotmányvédelmi Hivatal lett. Nem tudunk másra gondolni, mint hogy a hatumáknak való állampolgárság megadása körüli huzavona, meg valami IMF elterelte nemzeti kormányunk figyelmét, és nem vették észre, hogy Balajti még „azok” nevezték ki. Persze, tartunk tőle, hogy az igazság ennél sokkal izgalmasabb.
Az igazság az, hogy ezt, vagy egy ehhez hasonló poszt gondolata már a NAV létrehozása idején felmerült a szerzőben, az NVSZ létbe beszélése idején pedig már-már neki is fogtunk, de az ó nagy projekt akkoriban minden időnket felzabálta, még a TEK-nek sem tudtunk méltó figyelemmel adózni.
Azt gondolom, a biztonságpolitika irányába kevésbé elkötelezett olvasók is észrevették, hogy a második Fidesz-kormány idején az NBH/AH felügyeletét Pintér Sanyi bácsi saját kezelésbe vonta, tehát a rendőrség mellett az NVSZ-t, a TEK-et és az AH-t is felügyeli. (Azt meg, hogy Martonyi bácsi mit csinál az Információs Hivatallal, inkább nem is akarom tudni, bár, ha minden igaz, ez is átkerül a belügyhöz.) Hát mi titkot tudhat ez az ember! Ehhez képest ez kutya füle (volt).
Valahogy ebben az egész fegyveresdiben azt érezhetjük, hogy a posztszoc országok a rendszerváltás után nem tudtak mit kezdeni a fegyveres testületeikkel. Az igaz, hogy a hadsereg az államiság szimbóluma, de a Varsói Szerződés felbomlása után kiderült, hogy hoppá, ejszen erre itt nekünk nincs pénzünk, emberek, s pl. a 40 ezer fős szlovák hadsereget 13 ezresre redukálták. Ha lehet, a posztszoc rendőrségekkel még rosszabb a helyzet, mint a hadseregekkel, mert míg katonát az ember addig látott, amíg a kötelező sorkatonai szolgálatát lehúzta, utána jobban tette, ha nem is ment kaszárnya közelébe (valamint nem fotózott vasútállomásokat és hidakat), mert könnyen úgy járhatott, ahogy a Rózsaszín Pitbull együttes énekli, addig rendőrrel találkozott, és az az elnyomó, kumenista államhatalom megtestesítőjeként lépett fel vele szemben. Ez lehet az egyik oka, hogy mondjuk Taktaszadán nem úgy viszonyulnak a körzeti megbízotthoz, mint wappingi kollégájához. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson minimum egy nemzedéknek ki kell halni. Úgy tűnt, a rendszerváltás utáni magyar kormányoknak mint ha nem lett volna biztonságpolitikai koncepciójuk, sőt, még egy ésszerű közös minimum sem volt, amiben ezek és azok megegyeztek volna. Az e blog által már nagyon soxor elítélt módon a kormányváltások a közszférában és a biztonsági területeken is főhullással kísértettek, s az egységes koncepció tán nem is volt annyira fontos, mint hogy a csókosok ülepének jusson egy tábornoki szék. 1996. szeptember 1-jén létrejött a még Ganxsta Zoltán által is megénekelt Központi Bűnüldözési Igazgatóság, mely azonban csak két évet élt, lásd még Hugyos Ernő. A KBI a magyar rendőrségi struktúrában addig ismeretlen pozíciójú szerv volt. Amikor az intézmény kapujára lakat került, megalakult a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, majd a magyar rendőrség irányításának mélypontja, Lamperth Mónika belügyminisztersége idején, 2004-ben létrejött a Nemzeti Nyomozó Iroda (helyesen: Nemzeti Nyomozóiroda, de arra, hogy a kormányzat nyelvészeti kérdésekben nem mindig remekel, már vámmúzeumos posztban is utaltunk.).
A Gyurcsány-kormány idején beolvasztották a határőrséget a rendőrségbe. Ezzel azonban legfeljebb néhány titkárnői állást sikerült megspórolni, a várt csodát nem hozta meg, a létszámgondokon sem segített.
Elgondolkozott már valaki azon e hazában, hogy az imént említett extra rendőri szervek, és a hagyományos, területi alapokon szerveződőek között mennyi az, amelyik párhuzamos vagy annak mondható tevékenységet végez? Hát ha még hozzávesszük a nemzetbiztonsági szolgálatokat – ahonnan indultunk –, és az új Fideszt-biztbol-kreációkat. Fussunk egy kört ezek körül is.
Ott van például a NAV, mely az APEH és a VPOP kényszerházasságából keletkezett. Az adó- és vámügyek összekapcsolása nem ördögtől való, bár a vámőrséget, ott, ahol nem önálló, általában a határőrséggel közös szervben működtetik. Mondjuk az USA-ban. De attól még, hogy a gazdasági bűncselekményekkel kiemelten ők foglalkoznak, a rendőrség, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok is.
A Terrorelhárítási Központról részletesebben az ilyen címke alatt, illetve itt írtunk. Más azóta sem jutott eszünkbe.
NVSZ – (ez már majdnem olyan, mint a HVSZ) Nemzeti Védelmi Szolgálat. Élén dr. Bolcsik Zoltán dandártábornok áll. Hoppá, hát ő csak nem azonos azzal a Bolcsik Zoltánnal, akit a Nemzeti Nyomozó Iroda éléről száműztek vezényeltek át a veszprémi főkapitányi székbe? Ja, hogy de? Na de ne személyeskedjünk!
Ha ellátogatunk a szervezet honlapjára, itt olvashatjuk el a feladatait. De az NVSZ előtt is ott volt az RSZVSZ, ill. minden szervnél külön is volt belső ellenőrzés. 92 ezer főre 500-an vigyáznak. Hát...
Azt korábban már jelzésszerűen érintettük a Galko-ügy farvizén, hogy katonai vonalon is sor kerül az integrációra.
És ha ez még nem lenne elég, ha Pintér és Kövér uraknak sikerül leszámolni egymással, akkor majd létrejöhet a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ, oszt akkor már akkora nagy biztonságban lesz ez a kicsi ország, hogy azt már el sem lehet mondani.
