Az elmúlt napokban több, Boldoghy Olivér ügyével foglalkozó, különböző színvonalú szöveg is napvilágot látott. Olvassuk el a témában az egyébként általában jó Tokfalvi Elek írását a HVG-n, vagy éppen a hídas fiúk blogjának Boldog állampolgár c. bejegyzését. Mindkettőben közös, hogy szegény, cserbenhagyott áldozatként tekintenek Boldoghy Olivérre, akit a Fidesz átvágott, mint szart a palánkon.
Érdekes, az meg sem fordul a szerzők fejében, hogy Boldoghy esetleg felelős állampolgárként, autonóm személyiségként, szabad emberként átgondolta, hogy ez mivel jár, és ezzel együtt vállalta a dolgot?
———————————————
A szlovmagy konzervatív diskurzusban gyakori a „magyarul beszélő”, „magyar nyelven írott” megnevezés. Az igazmagyarok így próbálják tudatni, hogy akire, amire a határozós ill. jelzős szerkezet vonatkozik, az csak úgy tűnik, mint ha magyar lenne, de valójában nem az, hanem néger, cigány, zsidó, buzi, bolsevik, vagy, ami még mindezeknél együtt is rosszabb: liberális. Ma is volt a szlovmagy blogtérben ilyen magyarozós szöveg. Ezekkel nem is kellene foglalkozni, igazából azt nem tudom eldönteni, hogy a magyarozók komolyan azt hiszik, hogy nekik valami jogosítványuk van arra, hogy eldöntsék/megállapítsák, hogy ki a magyar, és ki nem?
———————————————
Nézem Iveta Radičová védelmi minisztériumi sajtótájékoztatóját, amint kinevezése után egy héttel magabiztosan megmondja, hogy mi a jó, és mi a szar a Katonai Elhárításnál (Lásd még: azbeszt). Ez a blog irányultságát tekintve inkább Radičová- és kormánypárti, mint nem, de azt hiszem, most legfeljebb minden második-harmadik szavát hihetjük el. Mert itten kérem kampánylik, a cél már nem az, hogy az „igazság” kiderüljön, hanem hogy az SDKÚ minél jobban tudjon kijönni ebből a helyzetből (Lásd még: MOKYS). Erről talán bővebben majd holnap.
