A mai napot is beleértve 11 napja maradt a 99% nevű mozgalomnak, hogy leadja a pártlistáját a 2012. március 10-én esedékes parlamenti választásokra, úgy, hogy a belügyminisztérium még be sem jegyezte őket. Egyelőre nem tűnik túl sikergyanúsnak, igaz, lehetetlennek sem. A csoportosulás néhány hete kiterjedt és költséges kampányba kezdett, azt állítva, hogy mi mindannyian a korrupt, gazdasági érdekcsoportok által markukban tartott politikusok által kihasznált kilencvenkilenc százalékhoz tartozunk. (A kampány nem számolt azzal az aprócska logikai bakugrással, hogy ha mindenki 99%, akkor ki az 1%, de ettől most vonatkoztassunk el.)
Az előrehozott – de egyébként bármilyen – választások előtt három hónappal létrehozni egy pártot, úgy, hogy annak sem ideológiai sem egyéb hátteréről, sem programjáról nem tudni pontosabb információt, csak kampánylózungokat hallani, úgy, hogy a tömörülés vezetői sem válaszolnak az ezzel kapcsolatos kérdésekre – a reklámkampánnyal szemben – nem vall túl tudatos pártépítési törekvésekre. Márpedig a 99-ek keddi sajtótájékoztatóján ez történt. Újra elismételték azt, amit már tud mindenki, akit legalább egyszer elért bármelyik reklámjuk, a gondolkodásra nem késztető, könnyen emészthető, jó-rossz szembenállásra hangolt, kellően demagóg 99%-os mantrát, azt azonban nem fejtették ki, milyen módon kívánnak tenni ez ellen, pedig az újságírókat – és vélhetően szimpatizánsaikat is – leginkább ez érdekelné. Ugyanígy nem derült ki az sem, mi(lyen) lesz a párt programja, illetve kik lesznek a listán.
„Felháborodottak lennének”, szlovákiai módra? Ahhoz túlságosan felülről szervezettnek tűnnek, valós társadalmi bázis nélkül. Az utóbbi időben, főként Igor Matovič által sokat kárhoztatott pártokrácia ellenharcosai, akik újabb pártot hoznak létre? A 99% retorikája egyelőre globálisan pártokráciaellenes, bár arra (a kevésre), amit (egyelőre) hirdetnek, vélhetően jobbára a baloldali populizmusra fogékony szavazópolgárok lehetnek vevők, így a 99% a Smertől, vagy az esélytelenek nyugalmával játszó Szlovákia Kommunista Pártjától, a Demokratikus Baloldal Pártjától, és más, mikroszkopikus baloldali pártocskáktól vehet el szavazatokat. Pártellenes irányvonaluk miatt a már említett Igor Matovič személyiségekre építő, közös ideológiai platformot nélkülöző új pártjának is ellenlábasai lehetnek, bár az már több, korábban az integráló párttól függetlenül jól felépített személyiséget vett meg/fel (a megvétel alatt természetesen csak ideológiai „juttatásokat“ értünk, nem gazdaságiakat) a listájára, és birtokol egy, a „hagyományos“ (a szót most az önjelölt ellentettjeként használjuk) politikusok által sajnálkozó mosollyal lenézett, az eredmények függvényében azonban nagyon élesnek mutatkozó fegyvert, hirdetési újságja formájában, mellyel a politika iránt legkevésbé sem érdeklődő választói csoportot tudja hatékonyan, és ami még ennél is fontosabb: ingyen elérni, így rajta nehezen fognak fogást találni.
Így jelenleg leginkább az tűnik a legvalószínűbbnek hogy a mozgalom arra a 41,17 százaléknyi szavazópolgárra próbál fókuszálni, akik tavaly júniusban valamilyen oknál fogva otthon maradtak. Azt vélelmezni azonban, hogy a választók ekkora hányada azért maradt távol, mert nem talált olyan pártot, amelyre szavazhatott volna, nem vallana politikai éleslátásra. Igaz, az önmagát protest-mozgalomként meghatározó szerveződés pozícióját erősítheti az előrehozott választások miatti általános csalódottság és kiábrándultság a „hagyományos” pártokból, azonban az eddigi tendenciákat figyelve sokkal valószínűbb, hogy a választók erre távolmaradással fognak reagálni, a 99% pedig eltűnik a 145 regisztrált politikai párt süllyesztőjében. Igaz is, kell ennek a kis országnak ennyi párt?