Négy év távlatából már keresgélnünk kellene, de mivel a konszenzusképtelen kormánykoalíció ennél jóval rövidebb idő elteltével ajándékozott meg bennünket egy újabb választással, talán még emlékszünk rá, hogy tavaly nyáron tizennyolc párt közül választhattunk, jövőre viszont nyolccal több, huszonhat fog versengeni az urnába dobott borítékunk tartalmáért. Robert Fico a hétvégi pártkongresszuson valószínűleg túl messzire ment, amikor futóbolondozta, kalandorozta és csirkézte az új pártok képviselőjelöltjeit. Mivel az ő bejutása biztos, és az újonnan induló törpepártok töredékszavazatai inkább a hasznára lesznek, mint a kárára, lehetett volna elegánsabb is, de hát ő nem erről híres.
Ficóval ellentétben úgy gondoljuk, virágozzék minden virág, és aki a törvényes keretek között működik, és nem sajnál 16 ezer euró választási kauciót, melyet valószínűleg nem fog viszont látni, ám hadd induljon a választásokon. Kérdés azonban, hogy a nyilvánvalóan esélytelen pártok milyen motivációból kockáztatnak ennyi pénzt, és a nyilvánvaló sikertelenséget?
Tételezzük fel, hogy a politikai pártokat nem befolyásolják gazdasági érdekcsoportok, és mindenki csak azért indul a választásokon, mert úgy gondolja, az általános közjó elérésére neki van a legbiztosabb receptje, és célja az őt megválasztó állampolgárok boldogulásának előmozdítása, és ezeket szeretné a képviseleti demokrácia által biztosított eszközökkel minél nagyobb mértékben átültetni. Ha végignézünk a listán, sajnos, még ez a(z ál)naiv alapvetés sem állja meg a helyét. Tény, hogy szükség lenne felelős környezetvédelmi politikát felvállaló pártra, ezért két ökopárt is indul, ám az egyiknek még honlapja sincs, a másik környezetvédelmi tevékenységéről szintén keveset tudunk, arra viszont emlékezhetünk, hogy korábban a Smerrel kokettáltak. A konkrétan egy megye képviseletére alapozó, vállaltan régiós pártot miért válassza egy szomszédos megyében élő polgár. Ön szeretné, ha az egyébként is kétséges nyugdíjáról Nora Mojsejová döntene? Mit gondoljunk azokról a (pszeudo?)politikusokról, akik az elmúlt választások során különböző pártok listáin próbáltak bekerülni a parlamentbe, rendre sikertelenül? Komolyan vehető az a párt, amelyiknek nincsen honlapja? – hogy csak pár olyan kérdést tegyünk fel, mely a listát böngészve megfogalmazódhat bennünk, és akkor még a párt- és választási programokról nem is beszéltünk. Akinek egyik sincs, az most akarja összedobni, két hónap alatt?
Általános egyezség uralkodik a hazai politikai elemzők körében arról, hogy az új, standardnak nem minden esetben nevezhető politikai pártok a választópolgárok kiábrándultságára próbálnak majd építeni. Ez azonban sokkal inkább távolmaradásként fog manifesztálódni, mintsem egy sosem hallott pártra leadott voks formájában. A törpepártok az idő rövidségére sem foghatják valószínűsíthető sikertelenségüket. Így e sorok írója nem tud mást elképzelni, mint hogy öntudatos állampolgárok gyanánt így próbálják támogatni az egyébként nagyon rossz állapotban levő költségvetést, esetleg gazdag exhibicionisták.
