Az utakon rengeteg barom
közlekedik, így aki a forgalomba merészkedik, jól teszi, ha vigyáz. A minap
Pozsonyba tartottam, átlagos forgalom volt. 100-110-zel mehettem. Előttem egy
malackai rendszámú Citroen C4 döcögött 80-nal. Mivel egy kanyargós útszakaszon
haladtunk, és elég erős volt a szembejövő forgalom, hirtelen nem tudtam
kielőzni. Döcögtem egy kicsit mögötte, aztán amikor egy belátható szakaszhoz
értünk, index ki, és elkezdtem előzni. Ekkor beletaposott, kihúzatta vagy
130-ra, és mivel a szembe sávban jött egy kamion, kénytelen voltam visszaállni
mögé. Szerdahelyig még kétszer játszotta el ugyanezt. Részben kíváncsi lettem
volna a motivációira, részben örültem, hogy autómban a fedélzeti gépágyú nem
szériatartozék.
Barom az úton
Tényleg szlovákok robbantgatnak Magyarhonban?
A legnépszerűbb magyar bulvárlap,
a Blikk azt kürtölte világgá, hogy szlovákiai banda csinálja azokat a gázrobbantós
pénzautomata-fosztogatásokat, amelyektől hangos mostanában a magyar bűnügyi
újságírás. Az Aranykéz utcai robbantás, és az azt követő egyéb leszámolások
idején is a szlovák bűnözőket emlegették, persze, némi titkosszolgálati
összefonódással. Annak akkor volt reális alapja, bár ott sem elsősorban a nemzetiségi vonalat kell követni, az akkori dolgok főként a magyar - ill. tágabb kontextusban a közép-európai - alvilág átrendeződéséről szóltak. Arról nem is beszélve, hogy a "szlovákiai bűnözők" leggyakrabban magyarok voltak.
Most azonban az oknyomozónak a
legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Blikk csak egy mondatban említi a szlovák
szálat. Vajon ez válaszcsapás Pilisszentkeresztért?
Egyébként nem lennék meglepve, ha
a hír igaz lenne, és a szlováknál némileg gyengusabb magyar rendőrség
felségterületére járnának bűnözni a jó palócok, meg a tót atyafiak is. De ez
egyelőre egy bulvárlufi, ami - hangsúlyozzuk - akár igaz is lehet, de kicsit
több tény kellene.
Jegyzet pedagógusnapra
Kedves tanító bácsik, tanító
nénik!
Köszönjük, hogy naponta bejártok
az alma materbe, ahol mi lekurvázhatunk, pirosra festett tamponnal dobálhatunk, csapteleppel fenyegethetünk, megrugdoshatunk benneteket. Utána ezt videóra
vehetjük, és az interneten is megoszthatjuk kispajtásainkkal, hadd derüljenek rajta
ők is, esetleg motivációt meríthessenek.
Valahogy így kezdődhetne ma egy
társai elé kilökött osztályelső beszéde egy tetszőleges iskolában, már ha még
vannak pedagógusnapi ünnepségek manapság. Emlékszem, mi anno az általánosban
még virágot is vittünk tanítóinknak tanítónapkor. Általánosban Szitás tanító
néninek is kellett virágot adni, pedig ő hatalmas gyűrűjével vagy
kulcscsomójával fejbebaszkodta az embereket. Aztán a gimnáziumban már nem
nagyon kultiváltuk ezt a dolgot. Pedig ott is voltak arcok, akik megérdemelték
volna.
Ma elsősorban a tanárverésektől,
tanármolesztálásoktól hangos a sajtó. Annak, hogy egy gettóbeli
cigányiskolában, ahol a tanulók magas százaléka még Budán sem volt, L. Zolika
lerúgja Bandi bácsit, a 69 éves, valszeg becsületben megőszült fizikatanárt,
aki mögül még az igazgatója is kihátrál, annak van hírértéke. Annak, hogy egy
hetedikes tanulót a tanára felkészített egy matekversenyre, és a
kistelepülésről érkező gyerkőc megnyerte a megyei fordulót, nincs. (Te nem
kapcsolnál el azonnal a másik csatornára, ha a hétórai hírekben nem egy jó kis
baltás gyilkos lenne a vezető hír, hanem egy vidéki iskola tanulmányi sikere?
Ugyehogy.)
Sok tanár barátom, ismerősöm van,
és bár mondják, hogy a „mai gyerekek” mennyivel kezelhetetlenebbek, mint
mondjuk a 10 évvel ezelőttiek, nem is beszélve arról, hogy mi milyenek voltunk,
a tanárverések azért szerencsére nem mindennaposak. Persze, egy tanárverés is
éppen egyel több mint kellene. Ilyenkor valószínűleg nem indul el helyes
irányba a közbeszéd, ha arról kezdenek el értekezni blogokban és fórumokon,
hogy Zolikát le kell-e lőni, vagy nem. Rendkívül idegesítő tud lenni, amikor
különböző értelmiségiek kiállnak a tévében, és szarukeretes szemüvegük mögül az
általános társadalmi értékválság, a társadalmi frusztráció gyermekekre való
hatásáról, s az ennek nyomán fellépő agresszióról beszélnek. Mert a társadalmat
nem az XY faluban tevékenykedő tanár baszta el, és neki mégis nap mint nap be
kell mennie abba az osztályba, ahol a csonka családból jött, lehet, hogy éhező,
vagy éppen szétszívott agyú 13 évesek lerúgják, vagy tamponnal dobálják. Vajon
több vagy kevesebb tanárok elleni erőszak történik-e, mint ami a hírekbe vagy a
YouTube-ra kerül? Van egy sanda gyanúm…
Az okok közt kétségkívül ott a
társadalmi problémák begyűrűzése. Az, hogy a gyerek azt mondja: apám-anyám
munkanélküli, a fasznak tanuljak. Az értékválság. És persze az is, hogy a
pedagógusok milyen felkészítés után állnak a katedrára. Meg vagyok győződve
róla, hogy az a sok elméleti faszság, amit a tanárszakos hallgatók mondjuk
Csapó Benő tanszékén pedagógia címén tanulnak, szart sem ér. Bizonyítja ezt nem
egy évfolyamtársnőm esete, akik zokogva jöttek ki, miután a kisságváris hetedikesek
szétszopatták őket, pedig az a város elit iskolája. Mert előtte sose láttak
gyereket, csak az elméletet hallgatták. Persze, ezért még nem kell őket
lerúgni, csapteleppel fenyegetni, vagy pirosra festett tamponnal dobálni.
Lehet, hogy a megoldást tőlünk
nyugatabbra kell keresni, ahol már korábban szembesültek ezekkel a
problémákkal?
Nem tudom, mi lenne a megoldás,
szerencsére nem is nekem kell megkeresni, mindenesetre óriási tisztelet
azoknak, akik még e pirosra festett tamponos, csaptelepes, lerúgós időkben is
próbálják tisztességesen végezni a munkájukat az év tíz hónapjában.
A gondolkodás luxusa
Tudja ezt a legtöbb autós is, és eszébe sincs lassítani, ha este vagy hétvégén jár arra, amikor a kutya se dolgozik az építkezésen, vagy legfeljebb A 63-as főúton Pozsony felé tartó, napi több tízezer autó sebességét már jó ideje korlátozza egy negyvenes tábla Somorja elején. Kiegészítő tábla is figyelmeztet: Vigyázz!
Autókihajtás az építkezésről! Ha egy ilyen (sajnos, gyakran szó szerint) halálosan megterhelt út mentén építkeznek, és ott teherautók járnak kibe, indokolt a sebesség korlátozása. Igen ám, de a munkaidő leteltével a dolgozók lapátot, betonkeverőt hátrahagyva húznak haza, így a teherautók sem közlekednek.
De a negyvenes tábla az egy makacs dolog, az marad, noha ottléte teljességgel szükségtelen. az. Egy rendőrnek viszont hiába próbálná bárki elmagyarázni, hogy biztos úr, ha nem dolgoznak az építkezésen, autókihajtás sincs, így nem kell lassabban menni.
A közúti közlekedés résztvevőinek ugyanis nincs joguk felülbírálni a közlekedési táblákat. Pedig a megoldás rendkívül egyszerű: a sebességkorlátozó tábla oszlopára el kellene helyezni egy kiegészítő táblát, melyen pontosan ott állna, melyik időintervallumban kell lassabban haladni. Utána meg mindenki nyomhatná hatvannal, hadd lobogjon a haja. De úgy látszik, ehhez már akkora szellemi energiákat kellene mozgósítani a területileg illetékes közlekedésrendészeten, amekkorára a rendszer már képtelen.
Autókihajtás az építkezésről! Ha egy ilyen (sajnos, gyakran szó szerint) halálosan megterhelt út mentén építkeznek, és ott teherautók járnak kibe, indokolt a sebesség korlátozása. Igen ám, de a munkaidő leteltével a dolgozók lapátot, betonkeverőt hátrahagyva húznak haza, így a teherautók sem közlekednek.
De a negyvenes tábla az egy makacs dolog, az marad, noha ottléte teljességgel szükségtelen. az. Egy rendőrnek viszont hiába próbálná bárki elmagyarázni, hogy biztos úr, ha nem dolgoznak az építkezésen, autókihajtás sincs, így nem kell lassabban menni.
A közúti közlekedés résztvevőinek ugyanis nincs joguk felülbírálni a közlekedési táblákat. Pedig a megoldás rendkívül egyszerű: a sebességkorlátozó tábla oszlopára el kellene helyezni egy kiegészítő táblát, melyen pontosan ott állna, melyik időintervallumban kell lassabban haladni. Utána meg mindenki nyomhatná hatvannal, hadd lobogjon a haja. De úgy látszik, ehhez már akkora szellemi energiákat kellene mozgósítani a területileg illetékes közlekedésrendészeten, amekkorára a rendszer már képtelen.
Pilisszentkereszt elkúrva, én a vízilovakkal vagyok
A magyar sajtó egyelőre nem nagyon akarja észrevenni Pilisszentkeresztet.
Vagy legalábbis nem annyira, mint kellene. Pedig Pilisszentkereszten gond van.
Az elsődleges híradások nyomán pusztán úgy merült fel a kérdés, vajon
páviánpénisz-e Lendvai József, az 54%-ban szlovákok lakta Pilisszentkereszt
község polgármestere, aki ki akarja lakoltatni a Szlovák Házból a kisebbségi
önkormányzatot. Aztán kiderült, a kép messze nem ennyire egyértelmű.
Én a TA3-on kaptam el az első híradást erről a dologról, a rádióból odament Blanka Dóková és Beáta Skyvová jelentkezett be a tetthelyről. Ha ketten
voltak, az egyikük valszeg azért, mert tud magyarul. Különben minek küldenének
egy ilyen látszólag jelentéktelen önkormányzati probléma feldolgozásához két
embert. A TA3 tudósítása nyomán a nézőnek az az érzése támadhatott, hogy
lám-lám, itt ez az otromba fazon – aki ráadásul azzal is rontotta a saját
helyzetét, hogy nem akart a kamera elé állni –, aki ki akarja lakoltatni a
szlovákokat a TA3 szerint „általuk hosszú évek óta használt“ bérleményből. Az
ilyesmi ellen természetesen tiltakozni kell. Ha mondjuk egy szlovákiai szlovák
többségű önkormányzat kilakoltatná valamelyik vidéki Csemadokot, az ellen
mindenki tiltakozna, és joggal. Mert a többség ne kúrogassa a kisebbséget,
hanem hagyja békén, esetleg adjon neki pénzt, és akkor úgyis asszimilálódik
magától.
Aztán Pilisszentkereszt polgármestere kiadott egy terjedelmes nyilatkozatot.
A Kossuth rádióban is beszélt, és ott egyáltalán nem mondott vad dolgokat. Ráadásul a szlovák önkormányzat vezetője alulmaradt Lendvai Józseffel szemben
a legutóbbi önkormányzati választások során.
Az üggyel kapcsolatban nyilatkozott már boldog-boldogtalan. A Határon Túli
Szlovákok Hivatala, és Dusan Caplovic miniszterelnök-helyettes tiltakozása
jogos. Félig-meddig a Matica slovenskáé is. Szinte furcsa, hogy ez a
szélsőséges szervezet milyen békülékeny hangnemben nyilatkozott ezúttal.
Viszont onnantól, hogy Ján Slota is beleböfögött a dologba...
A külügyminiszter pedig kilátásba helyezte, hogy konzultációra berendelik
Heizer Antalt, Magyarország pozsonyi nagykövetét, utóbb az ügyvivőt rendelték be. Szóval kész diplomáciai
botrány kerekedett 250 méterből. Már ha tényleg csak erről a 250 méterről van
szó. Ebben azonban nem lehetünk biztosak. Marta Demjénová, a helyi szlovák
önkormányzat elnöke az Új Szónak ezt nyilatkozta: „Ez csak az első lépés a
Szlovák Ház ügyében, először kiteszik az önkormányzatot, majd a többi
szervezetet, egy idő után meg majd lekerül a szlovák névtábla is. Ebben a
szlovák többségű faluban soha nem volt nemzetiségi probléma, a választások után
viszont az új önkormányzat úgy döntött, mindent másképp fog csinálni. Sok
konfliktusunk volt, mert olyan határozatokat hoztak, amelyek sértették az
érdekeinket. Kezdődött azzal, hogy a községi rendezvényen nem engedték
szerepelni a szlovák gyerekeket, majd a kétnyelvű újságunkat nem engedték
kiadni, megpróbálták az iskolánkat kikezdeni, hogy hátha a szülők nem is
igénylik a nemzetiségi oktatást.”
Híres őrnagyok
A kormányban vannak markáns és kevésbé kidolgozott arcélű minisztériumok. A belügy Robert Kaliňák hivatalba lépése óta egyfolytában bénázik, bottal üti a bűnözők nyomát. Ehhez az igazságügyi tárca is asszisztál: ha rendőreinknek véletlenül sikerül elkapni valakit, azt a bírók – különösen a Besztercebányai kerületben – gyorsan szabadlábra helyezik, az se baj, ha sörétessel lőtte rommá az asszonyt az illető.
A közlekedési és a gazdasági tárca – Szarok az alkotmányra! felkiáltással – vállvetve építene autópályát a telkünkön, mert a gazdaságnak dübörögni kell. A környezetvédelmi minisztérium orcája kissé haloványabb, róla legfeljebb annyi jut eszünkbe, hogy az egyébként is gyér számú természetvédelmi őrt jól leépítették, holott a szomszédos Ausztriában egy városi parkra jut annyi strázsa, amennyi nálunk egy komplett nemzeti parkot véd a tolvajoktól, a fatolvajoktól, a quados ámokfutóktól, tüzet rakó szalonnaturistáktól. A régiófejlesztési és az oktatási minisztérium esetében tiszta a képlet: híven teljesíteni a zsolnai Führer parancsait, és ott tenni keresztbe a magyaroknak, ahol csak lehet. A védelmi tárca pedig minden kormányok nagy pénznyelője. Senkinek nem tűnik fel, hogy miközben világszerte virágzik a hadiipar, nálunk a védelmi minisztérium cégeinek nagy része veszteséges?! A védelmi tárcánál sokan vannak: sok ember, sok épület, és amióta a kaszárnyákat nem a kopaszok takarítják (fogkefével), azóta ez is pénzbe kerül. Legyen bár valaki hű kormánykatona, közpénzek kormány közeli vállalkozói zsebekbe nyomója, ha mindezt stílussal és jó humorral teszi, az árnyalhat a megítélésén. Kár ezért a Kašickýért, talán többet értett a katonasághoz, mint a vendéglős a rendőrséghez... De ahogy távozott, azt tanítani kéne. Őrnaggyá léptette elő Jánošíkot. Híres őrnagyok jutnak eszembe. Az Állatfarm fehér, díjnyertes kandisznaja. Valahol a távolban felködlik, Rugers őrnagy, a rangerek megalapítója. Garagin őrnagy, akit a szocialista tábor dalba foglalt, az idősebb olvasók dúdolhatnák is: Dobrý den, majore Gagarine... Minden imperialista kém réme, a szocialista haza védelmezője, Zeman őrnagy. A terhei zsivány most velük került egy panteonba. Ka?šický nemcsak értette a dolgát, hanem humora is volt, mert ilyen had- és jogtörténeti abszurdon csak röhöghetünk.
Ám röhögni valószínűleg kevés okuk volt a kilencedikes nebulóknak. Ők a héten írták a monitor utódját. A monitor mint márkanév a sorozatos kiszivárgások, kiszivárogtatások során annyira lejáratódott, hogy ráfért egy alapos re-branding. S mivel marketingköltségre az oktatási tárca keveset fordíthat, mert kell a pénz a szlovák tankönyvcsomagra, melyből ősztől a magyar iskolások is tanulni fognak, így kapta az ország tesztje a Felmérés 9 fantázianevet. De mit akartak felmérni? Evidens, hogy egy londoni diák jobban beszél angolul, mint pozsonyi társa, aki nem feltétlenül hülyegyerek, csak nem anyanyelve az angol. Még ha rendkívül lelkesen fogja is látogatni a British Council tanfolyamait éveken át, a kulturális emlékezetből táplálkozó szóvicceket és állandósult szókapcsolatokat, köznyelvi fordulatokat, a szlenget stb. akkor sem fogja bírni. Mert nem angol. A csallóközi vagy bodrogközi iskolában felmért magyar diák sem szlovák. Tudhat tisztességesen szlovákul – bár általában nem tud, de ez nem kizárólag az ő hibája –, de nem úgy, mint a szlovák anyanyelvű. Ha egyforma tesztet tolunk eléjük, abból a magyar csak rosszul jöhet ki. Az ilyen tesztek legfeljebb arra jók, hogy hivatkozási alapul szolgáljanak az intenzívebb szlovákoktatás bevezetésére a magyar iskolákban. Rendkívül álságos a nemzeti párti (nem fasisztázunk, mert a kocsim és a lakásom együtt nem ér egy milliát) miniszter álláspontja, melynek egyetlen előnye, hogy az előzőnél sokkal jobb fazonú szóvivője tolmácsolta: azt szerették volna felmérni, milyen a gyakorlati szlováknyelv-ismeretük, és hogyan tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon. Valószínű, hogy azokban az állásokban, amelyek betöltéséhez kilenc osztály szükséges, ugyanolyan jól, mint poprádi vagy zólyomi társaik. Ha többre vágynak, elvégeznek egy középiskolát, ahol szintén tanítanak szlovákot, netán még egyetemre is elmerészkednek. Ha ezt Szlovákiában teszik, az első félév után már (jól) fognak tudni szlovákul. Ha külföldön, akkor úgyis valamelyik multit célozzák meg, ahol a kommunikáció nyelve az angol, akárhogy izmozik is a Szlovák Nemzeti Párt. Alattomos lépés volt a Mikolaj-minisztériumtól ez a tesztelés, ráadásul – legalább is elődje, Szigeti László szerint – a tárcavezetőről falra hányt borsóként peregtek le a kisebbségi kifogások. Számára egyedül a pártvonal hiteles képviselete fontos, így csak abban reménykedhetünk, hogy választott képviselőink sikerrel hívták fel a nemzetiek ez újabb huncutkodására a nemzetközi közvélemény figyelmét. Felfoghatatlan, miért kell egy EU-s ország kisebbségének másfél éve folyamatos deffenzívában élni.
Címkék: archív
Az országimázs Doktor House szerint
– Prága – mondtam és bólintottam.
– Azt mondják, az évnek ebben a szakában Csehszlovákiában van.
– A Cseh Köztársaságban,
valójában. Philip ezt külön kihangsúlyozta. Szlovákia a kutyáké lett, és
feleannyira sem szép.
A fenti párbeszéd Hugh Laurie – a
széles nyilvánosság szemében Doktor House – A balek – in English The Gun Seller /Tisztelt Ördögh Bálint Fordító Úr! Árulja már el, hogy lett a
fegyverkereskedőből balek, érdekelne!/ – című könyvében hangzik el,
Thomas Lang beszervezése során.
(Nem spoilerezünk, tessék
elolvasni, az első 130 oldal kínosan szarfos, már-már megbántam, hogy kiadtam
érte 2500 forintot, hisz papírkötésű, és valami no name kiadó – Kelly Kft. –
adta ki, amely nem tudom, mivel foglalkozik, de a könyvkiadás helyett talán
ajánlanám nekik a táplálékkiegészítők forgalmazását, mert annyira kibaszott
amatőrök, hogy még azt sem tudják, hogy a kiadás évét bele kell írni a könyvbe.
Aztán úgy 130-150 táján felpörögnek az események, és a második fele egész jó. A
hátlapon annyira kihangsúlyozott angol humor is inkább csak ott tud
kibontakozni, az első részben inkább csak fáradt gesztizmusok vannak.
A borítót a Picasso Stúdió
tervezte. A nagybajuszú valszeg ezerrel rotál a sírjában, hogy az ilyen okádék
borítót tervező cég visszaél a nevével. A címlapra a dörzspapírszerű modorú
orvos kerül, a háta mögött egy piros kabrióból(?) kiszálló női láb. De ne
kárhoztassuk ezért a kis kiadót, hisz nekik is nyilván meg kell élni valamiből,
a könyvkiadás nem jószolgálati tevékenység, s elsőkötetes költőket is csak azok
adnak ki, akik erre hatalmas állami támogatást nyúltak le. És azt kb. csak a
legelszántabb, véreres szemmel hogyvoltozók tudják, ki a f@sz az a Hugh Laurie,
a doktor Házt meg mindenki ismeri. Ráadásul sok rajongó abban a hitben
vásárolja meg a könyvet, hogy abban sorozatepizódok vannak.)
Mivel a sorozat a közszolgálati
Szlovák Televízióban is fut, elképzelhető, hogy a kötet hamarosan nálunk is
napvilágot lát. Kíváncsi vagyok, hogy a fenti mondat milyen formában fog benne
szerepelni. Még emlékezhetünk arra, hogy a Hostel készítőit is meghívta
Szlovákiába pár szervezet, hogy megmutassák nekik, itt nincsenek
szadistagyárak.
Meghalni tudni kell!
A napokban sokat cikkeztek arról, hogy a február 1-jén világra jövő
csecsemő a nagy örömön túl 10 ezer koronával magasabb állami támogatást
is jelent szüleinek, míg a januári szülőknek marad az öröm és a régi
támogatás. Az érzékenyebb lelkű olvasók rémálmaiban bizonyára meg is
jelentek az előbukkanó fejecskét erővel visszagyömöszölni akaró kigyúrt
bábák és szülészek... Hiába, születni tudni kell!
Az egyik fővárosi
temető kapuján található feliratot látva e sorok írója számára
nyilvánvaló vált: nem elég születni tudni. „Kérjük, csak a fő
útvonalakon közlekedjenek! A mellékutak igénybevétele csak saját
felelősségre!” – emígy a felirat. Akinek a hozzátartozója nem fő
útvonal mellett fekszik, megszívta. Mert meghalni is tudni kell.
(Január végéről)
