Kedves tanító bácsik, tanító
nénik!
Köszönjük, hogy naponta bejártok
az alma materbe, ahol mi lekurvázhatunk, pirosra festett tamponnal dobálhatunk, csapteleppel fenyegethetünk, megrugdoshatunk benneteket. Utána ezt videóra
vehetjük, és az interneten is megoszthatjuk kispajtásainkkal, hadd derüljenek rajta
ők is, esetleg motivációt meríthessenek.
Valahogy így kezdődhetne ma egy
társai elé kilökött osztályelső beszéde egy tetszőleges iskolában, már ha még
vannak pedagógusnapi ünnepségek manapság. Emlékszem, mi anno az általánosban
még virágot is vittünk tanítóinknak tanítónapkor. Általánosban Szitás tanító
néninek is kellett virágot adni, pedig ő hatalmas gyűrűjével vagy
kulcscsomójával fejbebaszkodta az embereket. Aztán a gimnáziumban már nem
nagyon kultiváltuk ezt a dolgot. Pedig ott is voltak arcok, akik megérdemelték
volna.
Ma elsősorban a tanárverésektől,
tanármolesztálásoktól hangos a sajtó. Annak, hogy egy gettóbeli
cigányiskolában, ahol a tanulók magas százaléka még Budán sem volt, L. Zolika
lerúgja Bandi bácsit, a 69 éves, valszeg becsületben megőszült fizikatanárt,
aki mögül még az igazgatója is kihátrál, annak van hírértéke. Annak, hogy egy
hetedikes tanulót a tanára felkészített egy matekversenyre, és a
kistelepülésről érkező gyerkőc megnyerte a megyei fordulót, nincs. (Te nem
kapcsolnál el azonnal a másik csatornára, ha a hétórai hírekben nem egy jó kis
baltás gyilkos lenne a vezető hír, hanem egy vidéki iskola tanulmányi sikere?
Ugyehogy.)
Sok tanár barátom, ismerősöm van,
és bár mondják, hogy a „mai gyerekek” mennyivel kezelhetetlenebbek, mint
mondjuk a 10 évvel ezelőttiek, nem is beszélve arról, hogy mi milyenek voltunk,
a tanárverések azért szerencsére nem mindennaposak. Persze, egy tanárverés is
éppen egyel több mint kellene. Ilyenkor valószínűleg nem indul el helyes
irányba a közbeszéd, ha arról kezdenek el értekezni blogokban és fórumokon,
hogy Zolikát le kell-e lőni, vagy nem. Rendkívül idegesítő tud lenni, amikor
különböző értelmiségiek kiállnak a tévében, és szarukeretes szemüvegük mögül az
általános társadalmi értékválság, a társadalmi frusztráció gyermekekre való
hatásáról, s az ennek nyomán fellépő agresszióról beszélnek. Mert a társadalmat
nem az XY faluban tevékenykedő tanár baszta el, és neki mégis nap mint nap be
kell mennie abba az osztályba, ahol a csonka családból jött, lehet, hogy éhező,
vagy éppen szétszívott agyú 13 évesek lerúgják, vagy tamponnal dobálják. Vajon
több vagy kevesebb tanárok elleni erőszak történik-e, mint ami a hírekbe vagy a
YouTube-ra kerül? Van egy sanda gyanúm…
Az okok közt kétségkívül ott a
társadalmi problémák begyűrűzése. Az, hogy a gyerek azt mondja: apám-anyám
munkanélküli, a fasznak tanuljak. Az értékválság. És persze az is, hogy a
pedagógusok milyen felkészítés után állnak a katedrára. Meg vagyok győződve
róla, hogy az a sok elméleti faszság, amit a tanárszakos hallgatók mondjuk
Csapó Benő tanszékén pedagógia címén tanulnak, szart sem ér. Bizonyítja ezt nem
egy évfolyamtársnőm esete, akik zokogva jöttek ki, miután a kisságváris hetedikesek
szétszopatták őket, pedig az a város elit iskolája. Mert előtte sose láttak
gyereket, csak az elméletet hallgatták. Persze, ezért még nem kell őket
lerúgni, csapteleppel fenyegetni, vagy pirosra festett tamponnal dobálni.
Lehet, hogy a megoldást tőlünk
nyugatabbra kell keresni, ahol már korábban szembesültek ezekkel a
problémákkal?
Nem tudom, mi lenne a megoldás,
szerencsére nem is nekem kell megkeresni, mindenesetre óriási tisztelet
azoknak, akik még e pirosra festett tamponos, csaptelepes, lerúgós időkben is
próbálják tisztességesen végezni a munkájukat az év tíz hónapjában.
