Nemcsak a sajtó, az oktatásügy nótáját is elhúzta a törvényhozás e héten. Persze, a vészharangokat kongatni részben korai, mert a második olvasat során még akármi történhet egy jogszabállyal. Másrészt már késő, mert a helyzet eléggé elfajult. A minisztérium koncepciótlanul összehívogat mindenféle csoportokat, amelynek tagjai a tanácskozás előtt gyakran nem is tudják, miről fognak tárgyalni, sőt, nemegy képviselőjük a sajtóból tudta meg, hogy tagja valamelyik csoportnak. A miniszter előbb a hazafias nevelés fontosságát hangsúlyozza, majd a matekra gyúrna rá, végül mégis arra jut, hogy a szlováknak kell a húzó tantárgynak lenni, akár a magyarórák kárára is. De félni nincs okunk, mert a magyar nyelv jó helyzetben van Szlovákiában, és nem fog kihalni, ezt egyenesen Rafael Rafaj, a Szlovák Nemzeti Párt szóvivője mondta. Ő már csak tudja.
Honnan lesznek szavazatok?
Felesleges a határon túlra tekingetni, politikusaink idehaza is gondoskodtak arról, hogy a héten ne maradjon témátlan a sajtó. A Koalíciós Tanács ülése után a hármak kijelentették, nem engednek a törvényből. A jogszabály, melynek egyedüli célja a renitens sajtó megrendszabályozása, úgy lesz elfogadva, ahogy az nekik tetszik. Ficónak fáj, hogy a sajtó nem kormánybarát. De hát ilyenekkel kinek lenne kedve barátkozni… Mindenesetre a kormánypártiak nagyon biztosak magukban. A házelnök kijelentette, a sajtótörvény elfogadása után megkezdik az ellenzék (egy része?) által túszul ejtett Lisszaboni Szerződés vitáját. Talán ő már tudja, honnan szerzi meg a hiányzó szavazatokat? Esetlegesen beígértek pár szennyvíztisztítót meg útfelújítás pár megfelelően szavazó ellenzéki képviselőnek? Vagy azokra az européer elkötelezett?ségű ellenzéki képviselőkre hajtanak, akik nem tudják feldolgozni, hogy kevesebb teret kapnak a kamerák előtt, s bármit megtennének egy kis sajtónyilvánosságért? Meglátjuk.
Koszovó ellen tüntettek
Ezekben a percekben kellene kezdődnie a pozsonyi
Szlovák nemzeti felkelés terén a nagy szlavofil összeborulás jegyében Szerbia
mellett és Koszovó ellen szervezett tüntetésnek. Ezt a tüntetést – a Slovenská
pospolitosť demonstrációja után alig pár héttel – ezúttal a kommunistákhoz
közeli Polgári Béke Bizottság jelentette be. Csodálatos dolog ez a Koszovó, bár
a világhálón gyakran barangoló olvasók még emlékezhetnek a Sme on-line kínos
videójára, amikor a képviselők közül alig valaki tudta megmutatni a parlamenti
vita tárgyát képező, akkor még szerb tartományt. Csodálatos, mert képes
integrálni a teljes szlovák politikai palettát, a szélsőjobbtól a szélsőbalig.
Még több Koszovót!
Szlovák nemzeti felkelés terén a nagy szlavofil összeborulás jegyében Szerbia
mellett és Koszovó ellen szervezett tüntetésnek. Ezt a tüntetést – a Slovenská
pospolitosť demonstrációja után alig pár héttel – ezúttal a kommunistákhoz
közeli Polgári Béke Bizottság jelentette be. Csodálatos dolog ez a Koszovó, bár
a világhálón gyakran barangoló olvasók még emlékezhetnek a Sme on-line kínos
videójára, amikor a képviselők közül alig valaki tudta megmutatni a parlamenti
vita tárgyát képező, akkor még szerb tartományt. Csodálatos, mert képes
integrálni a teljes szlovák politikai palettát, a szélsőjobbtól a szélsőbalig.
Még több Koszovót!
Az elcseszett dátum esete
A március idusán ledöfött Caesar,
és az ő naptárát a hiányzó napok betoldásával megreformáló XIII. Gergely pápa
méltó utódra akadt egy kassai köztisztviselőben – bízzunk benne, hogy hamarosan
megismerhetjük e XXI. századi reformer nevét is –, aki vagyonnyilatkozatát
március 32-ei dátummal küldte el a parlamentbe.
A Tisztelt Ház
vagyonnyilatkozatokat gyűjtő összeférhetetlenségi bizottságának el kell
döntenie, március 32-e még időben van-e, vagy azon nyomban késedelmi bírsággal
kell sújtani a tréfás kassai polgárt. A hírek szerint Gál Gábor, a bizottság
elnöke már táviratozott a Vatikánba. Addig is, míg a Szentszék válaszát várják,
a testület helyi erők bevonásával próbálta orvosolni a problémát. A vitához
eddig Ľudmila Mušková HZDS-es képviselőnek volt a legkonstruktívabb
hozzászólása. A március 32. tulajdonképpen nem április 1.? – tette fel a
lényegretörő kérdést a kiszucaújhelyi honanya. Ezt az éleslátást! Már
érthetjük, miért olyan nehéz bejutni a parlamentbe… Örömmel töltheti el a
választókat, hogy politikusaink fegyelmezettek, mindenki időben leadta a
vagyonbevallását. Kár, hogy nem tudni meg belőlük semmit, legfeljebb azt, hogy
a politikusoknak van házuk és autójuk.
(Aztán persze meglett a vétkes. A
kassai 13. postahivatalban valaki rosszul állította be a dátumozógépet. Egyébként
csak egy szar poén lett volna, de most a sajtó ott fog lihegni, hogy büntessék
meg szerecsétlent.)
Megint a viperáról
Bár ma a magyar
blogszféra elsősorban Uri Gellerr dzsungeli viperájától (de még vagy 20 másik blogra is linkelhettem volna) hangos, nem volt ez
mindig így. Azt hiszem, a magyar (bűnügyi) újságírás (tisztázzuk, ilyen már jó
régen nincs, csak rendőrségi hírek vannak) Simon Tibor Mamut előtt történt
halálra verésekor kapta fel először a teleszkópos (nem gumi)bot nevét, és akkor
kezdték ragozni nagy tételben. Aztán egy időre csend, majd a kirgyóról nevezett
acélszerszám Gergényi zsandárjainak kezében forgott sokszor és sokat az október
23-ai, majd a március 15-ei balhék után. Mint ismeretes, a furcsán hangsúlyozó
tábornok annak ellenére tagadta az eszköz létezését, hogy azt számos fénykép és
videó bizonyította. Azt mondta, ő csak rendőrbotot ismer. És ha jól emlékszem,
a viperakérdésnek csak egy epizódszerep jutott, a hangsúlyok utóbb máshova
kerültek, és a történetnek ez a szála elsikkadt. Így tehát ha valamelyik mo.-i
kolléga utánamenne a dolognak, az nem volna haszontalan.
Annál nagyobb volt
a megdöbbenésem, amikor a Joj televízió vasárnap a Krimi noviny c. műsorában
élőben fitogtatta a viperát. A tudósítás egy razziáról szólt. A riporter
bemutatta, hogy a rendőrök a razzia során golyóálló mellényt, 58-as
gépkarabélyt – géppisztolyt mondott a barma!!! –, és ilyen teleszkópos botot
használnak: és belemutatott a kamerába egy 50 centiméteres maxiviperát. Igaz,
nálunk senki se mondta, hogy nem használnak ilyent a rendőrök.
A tartásról
Olvasói levél az
egyik szlovákiai magyar képes családi magazinban. Egy olvasó nyert egy
hűségkártyát. De időközben meghalt. Az özvegye visszaküldte a kártyát a
kiadónak. Ki is dobhatta volna, vagy meg is tarthatta volna, a kiadónak ez
kurvára mindegy, hiszen csak az igazgató reprezentációs költsége magasabb egy
hónapban, mint a néni negyedéves nyugdíja. De ő visszaküldte. Na ez az a
tartás, ami nagyapáink, nagyanyáink generációját jellemezte, és velük együtt,
sajnos, el is fog múlni. Az én generációmból
már az egyetemi szociális támogatási rendszer kurvát csinált.
Második olvasatban az oktatási törvény, fasza
A törvényhozás tegnap második olvasatba utalta a Szlovák Nemzeti Párt által delegált Ján Mikolaj oktatási miniszter törvénytervezetét. Ha majd elfogadják, vidáman leszünk mi itt a Felvidéken.
Magyar fasz a közlekedésben
Tegnap történt a 10-es buszon.
Útkarbantartás miatt nem a szokott útvonalon haladt, hanem egy utcával arrább, ahol egy sima, jobbkézszabályos kereszteződés van. Egy LV-s rendszámú Peugeot Partner nem adta meg az elsőbbséget a busznak.
- Kokot Maďar, ani nevie, kto má prednosť! – mondta a buszsofőr.
Tessék. A közlekedési szabályok nem elégséges ismerete elegendő ok ahhoz, hogy valakiből egy pillanat alatt magyar fasz legyen a közlekedésben. Megjegyzem, a Lévai járásban sajnos, már ők vannak többségben, így az autós jó eséllyel szlovák is lehetett. De nem is ez a lényeg, hanem a mentalitás. Aki fasz, az legyen mindjárt magyar is. Mert az, hogy egy szlovák fasz nem tudja a közlekedési szabályokat, az nem lehet.
