A gazdasági környezet újratöltött egy kiveszőfélben levő magyar szót, a panamázást. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, 77 kilométeres csatorna 1880 és 1914 közötti építése során annyi korrupciós ügy volt, hogy a csatorna – illetőleg az akkori banánköztársaság neve – eggyé vált a korrupcióval. Mivel a nyelv folyamatosan változó rendszer, a kifejezés, bár sosem veszett ki teljesen, folyamatosan elhalványult. Rövid életű trónkövetelők ugyan akadtak, ilyen például a tocsikolás, az időközben elhunyt ügyvédnő legendás, 804 millió forintos sikerdíjára utalva, vagy a szlovákiai magyar nyelvhasználatban is meghonosodott szlovák kifejezés, a „tunelozás”, melyet az egyik, jelenlegi magyar parlamenti képviselőnktől is hallhattunk egy korábbi választási összejövetelen. A panamázást azonban egyik sem tudta kiszorítani. Egy ideig nem is fogja. Hétfőtől a világgazdaság a 78 ezer négyzetkilométeres, közép-amerikai országra figyel.
A számokkal csak óvatosan, mivel még friss a dolog, amit tudunk, hogy 76 ország 370 újságírója próbált rendet vágni a 215 ezer offsohre cég 11,5 millió kiszivárgott dokumentuma között, amelyben 202 ország érintett. A botrány kapcsán az izlandi miniszterelnöknek már menni kellett, és még csak szerda van, mikor e sorokat írom… Nyilván az nem várható, hogy Vlagyimir Putyin, vagy a Kínai Kommunista Párt valamelyik prominense távozik az ügy miatt, de az irdatlan adatmennyiség alapos feldolgozása még biztosan hoz meglepetéseket. A globális botránynak van magyar és szlovák szála is, ez utóbbi a hírhedt Interblue-ügy kapcsán is ismert, de a Mossack Fonseca ügyvédi iroda szekrényéből kiborult csontvázerdőben még bármi lehet.
A cégalapítás nem olyan dolog, amivel naponta foglalkozunk, az offshore-problematika a gazdasági élet szereplőit is csak egy bizonyos összeghatár felett foglalkoztatja – ahonnan már megéri –, így a „leleplezés” nagyot szólt, tán’ azért is, mert kínai politbürős komcsi, európai politikus, futballsztár és filmcsillag éppúgy érintett benne, mint a szervezett bűnözés nehézsúlyú figurái. A feltárás egyelőre az érdekes nevek kimazsolázásának irányába indult el, ami részben érthető, a sajtó így próbálja eladhatóvá tenni ezt a bonyolult összefüggésrendszerbe vesző témát. A jelenség maga azonban még a vidéki könyvelőket és adótanácsadókat sem lephette meg.
A feltárás hevületében is kerülendő, hogy egy kokainbárót és egy globális világcéget összemossunk, csak azért, mert mind a kettőnek volt offshore érdekeltsége. Ez ugyanis önmagában még nem bűncselekmény.
Az adó kikerülésére irányuló szándék csaknem egyidős az adókkal. Az emberek a legalitás és az illegalitás határán, az ókortól napjainkig nem szűkölködtek az kreatív megoldásokban. A legenda szerint Lady Godiva még meztelenül sem volt rest végiglovagolni Coventry utcáin, csak hogy rávegye urát az adók csökkentésére. Az adótervezés, az adókikerülés és az adómenekülés az „adóoptimalizálás” nem feltétlenül etikus, ám büntetőjogi értelemben legális formái, az adócsalás természetesen nem az. Az offshore birodalmak több okból is problémásak lehetnek. Egyrészt a bennük forgó vagyon tulajdonviszonyai átláthatatlanok. Másrészt, a pénzek eredete jórészt ismeretlen, lehetnek legálisak is, de nem feltétlenül muszáj, hogy azok legyenek. Ez még mindig csak a bűnüldöző szervek problémája. Bennünket, kisembereket leginkább az nyomaszthat, hogy a globális cégek, és más piaci szereplők által adóparadicsomba menekített vagyon adója hiányzik az államháztartásból. Ezeket a hatalmas forrásokat, ha egy adott állam területén, adóbevétel formájában folynának be, a közkiadásokra lehetne fordítani. Minden alkalmazottat joggal frusztrálhat, hogy ő már eleve az adó levonása után kapja kézhez a bérét, míg a cége nem is feltétlenül adózik.
Az érintett szereplők köre arra is rávilágít, miért nincs megoldás. Adóparadicsomok – de az eredeti, angol offshore: parton túli, parton kívüli jelentéssel bíró megfogalmazás is szép, poétikus – azért léteznek, mert igény van rájuk. A Panama-dokumentumok több mint 500 bankot nevesítenek, amelyek támogatták az offshore cégalapítást. Most pedig – amikor a sok közül csak egyetlen ilyesmivel foglalkozó cég adatbázisa vált nyilvánossá – az ügyfelek között, politikai rendszerektől függetlenül, ott találjuk a világ politikai elitjének egy részét. Döntéshozókat, akiknek le kellett volna vágniuk az országukat is szegényítő offshore sárkány fejét. Na majd biztosan ezt fogják tenni, ha az ő pénzük is ott van. A kör bezárulni látszik
