A hajnalig tartó, véreres szemmel monitort bámulás után lefeküdtem pár órára. Hátha felkelek, és kiderül, a neonácik térnyerésével súlyosbított, tovább gyengülő magyar érdekképviselet csak egy Elm utcainál is rosszabb rémálom. Nem az. Egy rosszabb országban ébredtem.
Az előzetes eredmények szerint a Most-Híd listáján hét magyar képviselő jutott be, az OĽANO-NOVA listáján Grendel Gábor, a Sieťén Cséfalvay Katalin szerzett mandátumot. Kilenc magyar képviselő lesz a törvényhozásban. Nem szeretnénk két összehasonlíthatatlant összehasonlítani, de nem tudjuk nem megemlíteni, hogy az első szabad választások során 23 magyar képviselő jutott be, öt párt listáján, igaz, kommunisták is voltak közöttük. Most kilenc.
A Magyar Közösség Pártjának nem sikerült produkálni azt a huszárvágást, amelyet a Szlovák Nemzeti Pártnak immár kétszer is: a kiesés után visszadolgozni magát a parlamentbe. Berényiék több irányba is igyekeztek nyitni. Halász Bélával törököt fogtak; Somogyi Szilárd mozgalma nem osztott, nem szorzott, vagy, ha e bináris oppozíció keretei között kell maradni, inkább osztott. A hozzájuk fűzött reményeket talán valamelyest a Fiatal Függetlenek váltották be, bár az ő 17 ezer preferenciaszavazatuk sem a világ karikája. Az ICS is hozta a kötelezőt, ők voltaképpen pártintézmény, tehát az ő támogatottságukra másként kell tekinteni, mint a 4F-ére. 2012-höz képest az MKP nem gyengült jelentősen, parlamenten kívüli pártként a 105 495 nem rossz eredmény, de miként a focit gólokra, a választásokat 5 százalékra játsszák, ami most, a nagyobb mobilizáció, és a szignifikánsan kevesebb „mosztozás” ellenére sem jött össze.
Sokkal jobban főhet a Nagyszombati úton lakók feje. A tömbmagyarság által lakott két legnagyobb járásban a parlamenten kívüli párt utasította maga mögé Bugárékat, s bár összességében csak mintegy 7000 szavazattal kaptak kevesebbet most, mint legutóbb, ha azok területi megoszlását is nézzük, látnunk kell, hogy a szlovák szavazatok nélkül ez bizony nem lett volna annyi, amennyi. A Most-Híd persze többször hangsúlyozta, hogy nem etnikai, hanem polgári pártként határozza meg magát. De figyelemre méltó, hogy Nagyszombat és Nyitra megyében, ahol nagy valószínűséggel a magyar szavazatok döntötték el az eredményt, mindkét párt hajszálra ugyanannyi szavazatot kapott, Nagyszombat megyében 31 ezret, Nyitra megyében 40 ezret. Ha pedig összeadjuk a két párt eredményét – ami értelemszerűen elméleti konstrukció, mivel egy „túl magyar” pártra nem szavaztak volna nagy számban a szlovákok, illetve a két párt szimpatizánsai között alsóbb szinteken is meglevő, kibékíthetetlennek látszó ellentét is többeket távol tartott volna –, az 275 ezret tesz ki, majdnem annyit, amennyi az Egyszerű Embereknek van.
2011-ben megtudtuk 458 467-en élünk itt. És ez a szám inkább csökkenni fog, mint növekedni. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy két pártot „eltartsunk” (az MKDSZ 2400 szavazatáról most ne beszéljünk...), ez újfent bebizonyosodott. 2010-et hagyjuk, akkor voltunk a pártszakadás után, az együttműködés kizárt volt. 2012-ben már legalább elméleti síkon megjelent a lehetősége, bár a gyakorlati megvalósulástól továbbra is távol volt. Idén azonban már akár tető alá is lehetett volna hozni, ha a személyes sérelmek nem csapnak át a közös képviselet reális igénye(?) felett. Abban, hogy ez mégsem valósult meg, nincs egy hibás és egy ártatlan fél, de mivel a Híd pozíciója volt az erősebb, és az MKP kikopásából a politikai palettáról ők profitálhattak volna a legtöbbet, az ő felelősségük nagyobb. Emberileg valószínűleg nehéz meghozni a jámbor, babitsi „ki a bűnös, ne kérdjük” nagyvonalú gesztusát, de azt mindkét pártnak fel kell ismerni, hogy a kicsinyes, oviba való farokméregetés ideje lejárt. Olyan helyzet alakult ki, amelyben nem ragadhatunk le annak vizsgálatánál, ki ütött először, még ha az alapkérdés akár legitim is lehet. De kit érdekel, amikor 100 ezer magyar voks harmadszor megy a levesbe. Én kimondom: együttműködést. Ponttal a végén, nem felkiáltójellel. Higgadtan. Racionálisan. Mert a számok nem hazudnak. Ennyire telik.
Hektikus hetek-hónapok jönnek. Szőcs Gézát továbbgondolva, a népet nem lehet elcserélni. Amit pedig választottak, abból így vasárnap reggel nem nyilvánvaló, hogyan jön össze egy életképes, a stabilitásnak legalább a látszatát mutató kormány. De, ami számunkra sokkal fontosabb, nem látni, a besztercebányai bakancsok árnyékában ki lesz az, aki a magyar intézményrendszerért hatékonyan tenni képes. Titkon egy előrehozott választás adhat némi reményt.
