A gondolatkísérlet szintjén legalábbis nem zárható ki, hogy ha nem következik be 1989-ben a rendszerváltás, Szlovákia miniszterelnökét ma akkor is Robert Ficónak hívnák, mint ahogy a rendszerváltás „ellenére” is így hívják. Robert Fico már vállalhatatlanul kellemetlenné vált fegyvertársa, Robert Kaliňák brüsszeli, vesszőfutással felérő meghallgatását még a pártállami reflexek mentén próbálta kommunikálni itthon, majdhogynem sikerként magyarázva azt, hogy Kaliňákot darabokra szedték. Diplomáciai források szerint külföldről (is) élénken figyelik az immár önálló életet élő Bašternák-ügy alakulását. A rendszerváltás előtt egy külföldi látogatást tetszőlegesen lehetett volna interpretálni, esetleg elhallgatni, ma már erre szerencsére nincs lehetőség. De míg az ellenzékiek és a külföldi partnerek az európai uniós elnökség miatt látnák üdvösnek a belügyminiszter távozását, a Smer, paradox módon, éppen emiatt szeretné őt a posztján tartani. Szomorú káderhiányra utalna, ha a legerősebb párt háza táján nem akadna még egy ember, aki képes lenne a rendőrség és az államigazgatás irányítására...
Ezzel párhuzamosan a múlt héten az ellenzék szokásos, hétfői tüntetése veszített a lendületéből, a korábbinál lényegesen kevesebben jöttek el. E sorok írása idején a legutóbbi demonstráció részvételi mutatói még nem ismertek, nem tudjuk, hogy pillanatnyi megingás történt-e a hőségriadó miatt, vagy a Bašternák-ügy a Gorilla-ügyhöz hasonlóan fullad lassan érdektelenségbe. A szervezők hot-doggal és koncertekkel próbálják emelni vagy legalább stabilizálni a létszámot, ami a politikai marketing szempontjából érthető, a civil kurázsi szempontjából viszont sajnálatos, hiszen ilyen disznóság esetén kategorikus imperatívuszból kellene demonstrálni.
A tüntetések sikerével kapcsolatban a sajtó is szkeptikus, tartózkodó. Szlovákiában nincs hagyománya az utcai politizálásnak. Hogy miért, az egy külön tanulmányt érdemelne, nemzetkarakterológiai okoknak éppúgy szerepük lehet ebben, mint az „úgysem változik semmi” össztársadalmi frusztrációjának. Így már az is diszkrét sikerként értékelhető, hogy tegnap ötödik alkalommal sikerült megrendezni a „Bonapartyt”. Egyidejűleg azonban jó lenne azt is látni, hogyan tovább.
Az ellenzék az emberek utcára hívásával nyáron nehéz vállalást tett. A hadviselés és az időjárás kapcsolata az ókortól napjainkig komoly szakirodalommal bír. Ha a Bašternák-ügyben nem kerülnek elő újabb információk, szeptemberig, hat meleg hét alatt elfogyhat a szufla. Ha nem ezrek, csak százak fognak tüntetni járni, az még akkora nyomást sem fog gyakorolni a kormányzatra, mint az eddigi megmozdulások. Márpedig nem valószínű, hogy külföldről komolyabb nyomást fejtenének ki a sárosnak tűnő belügyér távozása érdekében, így ezt a csatát itthon kell megnyerni. Kaliňák menesztése azonban semmiképp sem tekinthető célnak, csak egy nagyon hosszú társadalmi tisztulási folyamat első állomásaként képzelhető el.
