A politikusok közül eddig elsősorban Bugár Béla hangsúlyozta, hogy Igor Matovičcsal nem nagyon szeretne közösködni. Úgy tűnik, a Híd elnöke ezzel nincs egyedül, egy csütörtökön közreadott közvélemény-kutatás szerint az ország lakosságának 27,2 százaléka gondolja ugyanezt, ami jóval több a Most-Híd támogatói számánál. Úgy tűnik, az anarchista politikus az ország több mint negyede előtt helyezte magát a megbízhatatlan kategóriába.
A múlt héten ugyanezeken a hasábokon arról értekeztünk, csak a parlamentbe jutásra esélyes összes Smeren kívüli politikai párt összefogásával lehet leváltani Robert Ficót. Így, politikus kollégáinak, akár szeretik, akár nem, Matovičcsal kell valamit kezdeniük, még úgy is, ha tudják, ezzel választóik egy részét magukra haragíthatják. Azt, hogy Igor Matovič elvesztette a komolyságát, nem írhatjuk le, mivel az tán’ sosem volt neki. A politikai alakulat egy hirdetési újság hátsó oldalán, kezdetben egy hasábon formálódott, látszólag a semmiből, valójában nagyon alapos marketingelőkészítés után. 2010-ben robbant be a hazai közéletbe. Fico hármas „bunkoalíciója” e választásokon babér termett az új pártoknak. Ekkor került be elsőre párját ritkító eredménnyel a Szabadság és Szolidaritás, mely a hátán vitte Matovičékat is; az akkor a Szabadság és Szolidaritástól eltérően személyi állományában csak részben új Most-Híd, amely szintén Kinder tojás volt, benne a Polgári Konzervatív Párt kvartettjével. Az Egyszerű Emberek destabilizálták Iveta Radičová kormányát. A 2012-es, előrehozott választások során, immár önálló pártként főleg a bizonytalan protestszavazók támogatását tudta megszerezni. Preferenciáik ezt követően azonban alapos apadásnak indultak. Ez a folyamat odáig fokozódott, hogy Matovičnak a felmérésekben szintén rendre gyengén muzsikáló Daniel Lipšiccel kellett összekapaszkodni, de inkább névleg egyesítették pártjaikat, mert még a kettős koalícióhoz szükséges hét százalékos küszöb sem tűnt számukra feltétlenül megugorhatónak, azaz a korábbi vérmes remények hajója veszélybe került a reálpolitika Szküllái és Kharübdiszei között. (Pár héten belül kiderül, mekkora a reális támogatottság.) Mert a párt jelenlegi krédója az, hogy nincs pártirányvonal és pártutasítás, minden képviselő azt csinálhat, amit akar. Ez pedig koalíciós potenciáljukat a nullához közelíti. Mert ki szeretne úgy kormányozni, hogy valamiben megegyeznek a zöld asztal mellett, aztán a partnere elmegy, és nem tartja be az egyezséget, mert neki nem tetszik? Ez Matovičék marginalizálódásának egyik lehetséges oka.
A számos ok közül egy további lehet: azt, hogy mit nem akarnak Matovičék, nagyon jól tudjuk. De bár ilyen világosan látnánk ugyanazt is, mit szeretnének. Ezzel egyelőre még adósaink. A politikában benne létük hat éve során jobbára a negáló hangsúly volt az uralkodó, legyenek bár kormányoldalon vagy ellenzékben. Ez pedig a választónak kevés. Egy ideig el lehet lenni beszólogatásokkal és beszólogatásokból, hat évig talán már nem. Ennyi idő alatt a választó is óhatatlanul rájön, a hangos demagógia mögött nem állnak megoldások. A szájkarate pedig egy ideig szórakoztató lehet, de ha arról kell dönteni, milyen irányba mozduljon az ország, jobb szeretjük, ha erre kapunk választ, nem pedig arra, hogy milyenbe ne.
