Éppen egy hónappal ezelőtt, ugyanezen a helyen arról értekeztünk, hogyan kellene főrendőröket választani. Egészen keddig az állami szolgálatról szóló törvény kormány által benyújtott módosításában az állt, az országos rendőrfőkapitányt, annak helyetteseit, és a belügy belső ellenőrzési szolgálatának vezetőjét versenypályázat útján választanák ki. Igaz, maga a pályáztatás is némileg vitatható, hiszen az öttagú bizottságot a belügyminiszter nevezte volna ki, és a tagok cseréjére is joga lett volna. Itt még mindig vélelmezhetjük – bár ez a jelen politikai szélességi és hosszúsági fokok mentén nem általános –, hogy a testületben akár az ellenzék és a szakma képviselői, a kriminológiai szféra külső szakértői is helyet kaphattak volna, bár a kiválasztás már így sem tűnt teljesen pártatlannak. Kedden Robert Kaliňák belügyminiszter arra „kérte” a védelmi bizottságot – amelynek elnöke Jaroslav Baška korábbi smeres védelmi miniszter –, inkább mégis vegyék ki a kormányzati anyagból még a (látszat)bizottságra vonatkozó részt is, és „legyen úgy, mint régen volt”. Azaz változatlan formában, a főrendőröket a belügyminiszter nevezi ki, a kerületi vezetőket az országos rendőrfőkapitány, és így tovább, a parancsnoki láncnak megfelelően.
Ahogy az előző, már hamvában holt javaslat mellett és ellen is lehetett érveket felsorakoztatni, a régi-új – mert valószínűleg megkapja a többségi támogatást – javaslat is lehet indokolt. A minisztérium működéséért a miniszter a felelős, és bár azt a gyakorlatot, hogy az állam- és közigazgatásban a választásokat követően, a Munkatörvénykönyv által biztosított keretek között az osztályvezetői szintig lecserélnek mindenkit a „megfelelő”, saját emberekre, nem helyeselhetjük, ám a legközelebbi munkatársak szintjén, ahol a szolgálati út mellett a bizalmi viszony is legalább olyan fontos szerepet játszik, a miniszternek lehetőséget kellene biztosítani a munkatársak megválogatására.
Ha a bizottság olyan rendőrfőkapitányt választana, akivel az együttműködés nem zavartalan, annak végső soron az állampolgárok látnák a kárát. Ahogy persze annak is, ha az új főrendőr a belügyminiszter tenyeréből eszik. De azt, hogy Kaliňák módosítása nem az ördögtől való, elődje, Daniel Lipšic is elismerte, aki miniszterként korábban két fegyveres testületet is irányított. A rendőrség kiemelten lényeges testület az állam működése, és az állampolgárok biztonságérzete szempontjából. Mert belügyminiszterek, országos rendőrfőkapitányok jönnek-mennek, de a „sarki rendőr”, akivel az állampolgár kapcsolatba kerül, mindig ugyanaz marad. Éppen emiatt lenne fontos, hogy a testületben, választásoktól függetlenül stabilitás uralkodjon. Az ideális megoldás az lenne, ha a mindenkori vezetőcserék, mindegyik szinten, nem politikai színezet mentén, hanem szakmai kompetenciák szerint valósulnának meg. Ettől egyelőre messze voltunk és vagyunk, és azt hiszem, leszünk is.
