Kellemetlen meglepetésnek nevezte Andrej Kiska államfő, hogy keddre virradóra ismeretlen elkövető behatolt a Köztársasági Elnöki Hivatalnak otthont adó Grassalkovich-palotába.
A palotai fantom nem sietett, húsz percig időzött bent. Ez idő alatt az eddigiek szerint nem rongált meg semmit, nem is lopott el semmit. Lehet, hogy lenyűgözték a halandó számára csak az esti híradókban, vagy a nyílt napokon látható pompázatos terek? Ki akarta próbálni a biedermeier karosszékeket? Pózolni akart a pulpitusnál, ahonnan az elnök nyilatkozik? Nyomott egy szelfit, aztán iszkiri? Vagy netán arra volt kíváncsi, nem porosodik-e ott Rudolf Schuster volt államfő a kétplatnis villanyrezsója? Egyelőre nem tudni. Hivalkodó falfirkát sem hagyott maga után, mint az a viking harcos, aki a Hagia Sophia székesegyház márványába véste, hogy ott járt. Pedig ezt is megtehette volna. Bármit. A riasztó bekapcsolt, de a biztonságiak kikapcsolták. Mert kevéssé tűnt életszerűnek, hogy valaki a palotában mászkál. Hisz olyan sok biztonsági van ott.
Nem mondom, hogy mindennapos vendég vagyok a Grassalkovich-palotában, de újságíróként néhányszor megfordultam ott. A bejutáshoz a repülőterekről ismert fémdetektoros kapun kellett áthaladni, a táskát röntgengéppel világították át, akinél pedig sípolt a detektor, annak valami hihetőnek tűnő magyarázatot kellett adni, pl. hogy a nadrágszíjam volt az, csípőprotézisem van stb. Aki pedig elkésett, az nem mehetett csak úgy fel, noha tudta, hol a díszterem, meg kellett várni, amíg a sajtóosztályos néni lejött érte. Ha nem jött le, akkor bizony ott maradt a lépcsők alján. Mert ez kérem a Köztársasági Elnöki Hivatal, itt nem lehet csak úgy, összevissza mászkálni. Gondoltuk eddig...
A szakállas, a fényképek szerin jókötésű férfi a biztosítatlan személyzeti bejárón keresztül ment be az épületbe. A rendőrségi közleménynek ezt a mondatát többször újra kellett olvasnom. Tán’ ember nem gondolta volna e hazában, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalnak akár csak a macskabejáró billenőajtója nincs beriasztva, nem hogy a személyzeti bejárat. Egyes hírek szerint a kamerarendszer 1994-ben volt telepítve. Még jó, hogy nem dagerrotípiákat készít. Így vigyáznak az államfő biztonságára.
A jelenlegi helyzetnek több felelőse is van. Ha a behatoló valóban ki-be sétált a kertben, felelősek a külső őrhelyen szolgálatot teljesítő rendőrök. Felelős az aznapi szolgálatvezető, aki, ahelyett, hogy a riasztás helyszínére vezényelt volna néhány embert, simán kikapcsoltatta a nyilván elöregedett riasztót. Valószínű, ők egy nagy fővárosi közlekedés forgalmát fogják irányítani a jövőben, mert egyik védett közjogi méltóság sem örülne, ha éppen ők védenék. Ennél nagyobb a felelőssége Radovan Horváthnak, a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal igazgatójának, hisz neki hivatalból tudnia kellett arról, hogy az egyik bejárat nincs biztosítva, illetve a kamerarendszer elöregedett. Ha nem tudott róla, azért kell mennie, ha tudott, és nem tett semmit, akkor azért. Ő ezt belátta, és kérte a felmentését Robert Kaliňák belügyminisztertől. Pedig ennek az EU-s elnökség átvétele előtt három nappal történt, így még kínosabb ügynek politikailag ő a felelőse. Ha most először lenne belügyminiszter, elnézőbbek lehetnénk vele, száz nap alatt még nem jutott el odáig, hogy a belügyminisztérium Augiász-istálójában az elnöki palota biztonságát ellenőrizze. De Robert Kaliňák most harmadszor belügyminiszter. Így egy okkal több, hogy lemondjon.
