Határvadászok. Tőlük várják a csodát Magyarország déli határán. Amióta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a köztudatba dobta az új rendőrségi alakulat felállításának hírét – augusztus 18-án –, azóta nincs nap, hogy a magyar sajtó ne foglalkozna vele.
Ízlelgessük a szót. Határvadászok. Kár a szóért. Magyarországon a határ védelmét ellátó rendészeti alakulatnak évtizedekig volt becsületes neve, ez pedig a határőrség. A testület fennállásáig a Belügyminisztérium kötelékébe tartozott, a rendőrségbe való beolvasztása előtt, a Gyurcsány-érában pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá. Azaz mindvégig rendvédelmi szerv volt. A határvadász is létező szó, és igen, voltak magyar határvadász alakulatok, de azok katonák voltak. Nem rendvédelmi, hanem harcoló egységek. Olyan ez, mintha a pozsonyi városi rendőrség lovas egységét egyszeriben elkezdenék huszároknak hívni… A határőr őrzi a határt, a határvadász vadászik valakire a határon. Esetünkben talán a menekültekre? Míg az első szó deffenzív konnotációja egyértelműen pozitív, a másik szó legalábbis vegyes. De talán a nyelvtan a legkisebb probléma most ebben az ügyben.
Hálás téma, hogy az állam működése, szemben más gazdasági egységekével, olykor mennyire irracionális. Az állam eleve hiánnyal számolva tervezi a költségvetését. Csinálná csak tartósan ezt egy cég, vagy akár egy család, rövidesen éhen halna. Ha az embernek van egy darab földje, bekeríti. Az állam ennek ellenkezőjét teszi, mert az a nyitott, az européer. Aztán amikor meg megvan a baj, akkor kapkodás van. Gyurcsány Ferenc kormánya 2007. december 31-ével szervezetileg megszüntette, és a rendőrségbe olvasztotta a rendszerváltás előttig Csehszlovákiához hasonló módon, sorozásos alapon feltöltött, a rendszerváltást követően professzionalizálódó határvédelmi állami erőszakszervezetet, a rendőrségre bízva a határ védelmét. Azaz megszüntetett egy szűk profilú rendvédelmi tevékenységre specializálódott testületet, melynek feladatait az általánosabb profillal működő rendőrség kapta meg, mintegy egyéb feladatai mellé. Friss, uniós tagállamként és a schengeni övezet tagjaként ez akár még jó ötletnek is tűnhetett, hisz ha szabadon lehet átmászkálni a határon, akkor minek azt népes apparátussal őrizni... A fizikai értelemben vett határvédelem így amolyan senki földje lett. A felelősség ezért elsődlegesen az ezt a döntést meghozó kormányzaté. Bár Gyurcsány Ferenc már jó ideje a politikai süllyesztőben van, ha valakit nagyon zavart volna ez az állapot, már változtathattak volna rajta. (A magyar rendőrségen és szakszolgálatokon belüli átszervezések a rendszerváltás óta eltelt időszakban is megérnének egy misét, de most ebbe inkább bele sem kezdünk...) De senki nem változtatott rajta, azaz a jelenlegi helyzetért a felelősség minimum ciklusokon átívelő.
Most, a legfrissebb hírek szerint, szervezetileg a változó kormányok által ide-oda tologatott, nyesegetett, alakítgatott Készenléti Rendőrségen belül hat határvadász egységet állítanak fel. Köztük lesz 876 próbaidős végzős rendészeti szakközépiskolás is – nálunk akkor nyúltak ilyen eszközhöz, amikor a roma telepekre nem tudtak elegendő rendőrt küldeni –, a magyar–szerb határ védelmét pedig 2106 fővel erősítik meg, az állomány létszáma 3600-ra duzzasztható. Papp Károly magyar országos rendőrfőkapitány szerint mindezt úgy érik el, hogy az országban nem alakul ki „közbiztonsági deficit”. Ez az állítás nehezen hihető, 2106, pláne meg 3600 rendőrt nem lehet „csak úgy” leakasztani a semmiből, az így átcsoportosított erők hiányozni fognak valahonnan. Mert abba, hogy a magyar rendőrségnél 3600 fős túlfoglalkoztatottság lenne, még belegondolni is rossz… 2015 kétharmadánál járunk. A bevándorlás emelkedése már 2013-tól megfigyelhető, 2014-ben a folyamat még markánsabbá vált, idén pedig már 152 ezer tiltott határátlépés történt, azaz napi átlagban több mint 600. Félő, hogy az erre adott, szervezett válasz későn érkezik, még ha jobb is későn, mint soha. És akkor ez még csak a menekültkérdés rendvédelmi vetülete…
