Azt, hogy az állam – vagy a hozzá hasonló gazdálkodó szervezet – rossz gazda, a rendszerváltást követően hallottam először, a liberális közgazdászok ezzel indokolták a végeinken korábban ismeretlen fogalomnak számító privatizációt.
A tétel igazságtartalma a közelítés irányától függően vitatható, de hajlamosak lehetünk igazat adni neki, ha például olyanról olvasunk, Kassán pusztul egy strand. Már lánc és lakat sincs rajta. Az önkormányzat viszont azt állítja, tehetetlen, mivel még nem zárult le a közbeszerzési eljárás, amelyen a felújítást kivitelező céget kiválasztják. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, ha a polgármester, vagy tetszőleges önkormányzati dolgozó telkéről vinne el boldog-boldogtalan minden mozdíthatót, akkor azt azért lezárnánk-e, vagy akkor is azon elmélkednének, ki tegye fel a lakatot az egyelőre még meglevő kapura?
A közbeszerzést arra találták ki, hogy a közületek ne sógor-koma alapon, hanem hatékonyan, közpénzeket megtakarítva vásároljanak árut és szolgáltatást, a megspórolt közpénzeket pedig a közjóra fordítsák. Egy így klasszikus win-win helyzet lenne, ha a gyakorlati megvalósulás az elméleti elképzeléssel összhangban valósulna meg. A közbeszerzés nyilvános kontroll mellett folyik, hiszen azt meg kell hirdetni a Közbeszerzési Értesítőben. A közbeszerzés szép, a közbeszerzés jó. Lenne. De hát Szlovákiában vagyunk. A Közbeszerzési Értesítőben épp a napokban jelent meg egy látszólag teljesen szabályos közbeszerzési felhívás. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága másfél millió euró értékben venne egyenruhákat. Legitim törekvés, a fegyőrök, akik minden tiszteletet megérdemelnek, mivel naponta életüket kockáztatják, hogy bennünket megvédjék azoktól, akik bent vannak, mégsem strázsálhatnak lyukas gatyában. Ám a mundért csak olyan varroda varrhatja meg, amelynek az elmúlt három évben évente 375 ezer euró felett volt a forgalma. Emellett igazolnia kell, hogy már korábban is varrt egyenruhát. De nem elég megvarrni. A pályázatot csak azok nyújthatják be, akik az elmúlt három évben 1 125 000 euró értékben értékesítettek árut. Már így is erősen a fantasztikus irodalom kategóriáiban járunk, ám a felsorolásnak még nincs vége: legalább egy referenciatételnek 375 ezer eurósnak kell lenni. A közbeszerzések terén gyakran előfordul, hogy a kiíró részletes specifikációt ad meg, ami jogában áll. Ám ha a kiírás egy hihetetlenül szűk – hány cég varr ma egyenruhákat Szlovákiában? – rétegpiacot érint, könnyen támadhat az az érzésünk, hogy ilyen feltételekkel ez bizony egy konkrét cég igényeire lett kiírva. És mindez egy olyan intézmény berkeiben történik, amely az igazságügyi tárca kötelékébe tartozik. Van még kérdés?
/2015. 08. 06./
