Bár nem ismerem személyesen Miloš Majkót, a SeredOnline szerkesztőjét, természetesen mélységesen elítélem, hogy a múlt héten felgyújtották az autóját. A járművel a sokak bögyében levő sajtómunkás felesége ugrott haza pár cuccért. Minimális időt töltött a házban. Az elkövetők lestek rá. Ketten voltak. Egy sofőr, és a kismácsédi gyújtogató, aki másfél év felfüggesztettel úszta meg, mivel a rendőrség csak rongálásként vizsgálta az esetet, és bár az elkövetők beismerték, hogy, hozzám hasonlóan ők sem ismerik Majkót, és megrendelésre gyújtották fel a kocsiját, a megrendelő kilétét nem próbálta feltárni.
Szered, némi fáziskéséssel az most, ami Besztercebánya, vagy, nekünk, magyaroknak Dunaszerdahely volt a kilencvenes években. Sőt, több. Az autópálya-felhajtó mellett rendőrautóra immúnis kurvák állnak éjjel-nappal, a város a mátyusföldi drogkereskedelem fő ellátó bázisa, ahonnan a „főzők”, ha kell, a Csallóközbe vagy a fővárosba is készségesen hoznak anyagot, ha Vereknyén valami gond lenne. Míg másutt a szervezett bűnözői csoportok – nem elsősorban a betonozási főprofil okán – építési, vagy legalább biztonsági cégekké transzformálódtak, a személyszállításban vagy a szerencsejátékban szereztek a feketénél mindenképp világosabb, szürke, vagy egyenesen fehér érdekeltségeket, Szereden ilyen szempontból megállt az idő. S bár a SeredOnline-on, a helyzetből adódóan gyakoriak a bűnügyi tudósítások, mégsem ez a lap fő profilja, hanem a regionális önkormányzati politika.
Ami a szlovák sajtó fővárosi sztárjai által lenézett terület, sőt, úgy általában, az újságírás unalmasnak gondolt része. Majko teljesen kiégett Mitsubishijét nézve azonban a tamáskodók kénytelenek lesznek felülbírálni az unalmasságról gondoltakat. Az e percben egyáltalán nem biztos, hogy a két zöldhasút egyenesen egy polgármester csúsztatta a kismácsédi suttyó zsebébe, és ha a kaliňáki rendőrségen múlik, nem is fog kiderülni. De ha vélelmezzük, hogy Majkót „foglalkoztatás körében” próbálták megfenyíteni, akkor elgondolkozhatunk rajta, hogyan végezheti az önkormányzati munkát az, aki ilyen lépésre szánja el magát.
Miloš Majko kiégett autója sokszorosan intő jel. Intő jel nekünk, állampolgároknak. Az látszólag unalmas, ha egy önkormányzati ülésen arról van szó, hogy melyik cég fogja hőszigetelni a helyi óvodát. De az, hogy milyen az adott cég háttere, akár érdekes is lehet. Az önkormányzatok a bennünket legközvetlenebbül érintő dolgokról döntenek, érdemes a körmükre nézni. Nem szükségképpen azt feltételezve, hogy a testületben ülők nettó bűnözők, hanem jobbító szándékkal. Mert mindig lehet jobb.
Miloš Majko kiégett autója intő jel nekünk, újságíróknak. Minden Pozsonyban kommunikáció szakot végzett hallgató álma, hogy a Markíza riportere lehessen. Vagy legalább a Jojé. Arra, hogy Homonnán, Breznóbányán, netán Nagykürtösön páran összehozzanak egy releváns helyi sajtóterméket, kevesen gondolnak párnájukon, mielőtt jönne az álom, az enyhet adó. Pedig lehet, pedig érdemes. És ez nem szükségképpen hobbiprojekt, pár ember megélhetését is biztosíthatja.
Miloš Majko kiégett autója intő jel nekünk, szlovákiai magyar újságíróknak is. Természetesen egy kollégának sem kívánom, hogy gyújtsák fel a területi bajnoksági mérkőzésekről, vagy parlamenti ülésekről, vagy a Jókai Napokról írt tudósítások honoráriumából vásárolt gépjárművét, de vajon melyikünket ért már annál nagyobb sérelem, hogy a (ide tetszőleges településnév behelyettesíthető)-i polgármester csúnyán nézett fél percig, vagy a védett területet beszántó tsz-elnök ordítozott? Nem ciki, hogy – tán’ az egy Malina Hedvigen kívül – mindent, ami fontos, a szlovákok írnak meg?!
Az államformává emelt korrupció posványában fetrengő Szlovákiának az lenne a legjobb, ha minden faluban volna egy Miloš Majko.
