Lehet, hogy valamelyik pártiroda asztalán már ott hever egy magyarok körében végzett felmérés arról, egy évvel a választások előtt mennyire óhajtja a 458 467 az együttműködést.
Ennek ismerete nélkül azonban csak szempontjaink lehetnek annak vizsgálatához, hogyan sülne el egy közös lista, mely a jelen hazai magyar-magyar viszonyok között egyelőre csak annyira életszerű, mint mondjuk Róbert Bezák visszahelyezése a nagyszombati érseki székbe. 
Az egyeztetést elutasító Bugár Béla azt üzente a Kerekasztalnak, az együttműködésről csak őszintén lehet tárgyalni. Őszintén elmondhatjuk, mivel az eddigi közvélemény-kutatások tükrében a fragmentált jobboldalon a Most-Híd viszonylag stabil, a statisztikai hibahatárnál mindig bőven magasabb támogatottságot mondhat magáénak, neki nem feltétlen érdeke az együttműködés. A politikai életben a váratlan eseményeket sosem lehet kizárni, de ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a párt nagy valószínűség szerint 2016-ban is ott lesz a törvényhozásban, az MKP és a Kerekasztal nélkül is. Ráadásul, ha túlontúl „visszamagyarosodna”, azzal a szlovák szavazók körében veszíthetne támogatókat, holott ezen a térfélen fáradságos munkával, fejvadász akciókkal, és a szlovák kommunikációs vonal megerősítésével sikerült stabilizálni a támogatottságát. Egy esetleges közös lista magyar többletszavazataival tehát inkább csak azt nyerhetnék meg a vámon, amit a réven elvesztettek.
Őszintén, ugyanebben az MKP már nem lehet ennyire biztos, ők a parlamenti küszöböt hol alulról, hol felülről közelítik. Számukra az országos politikai apátia lenne a kedvező, amely stabil szavazóbázisukkal esélyt teremtene a „feltámadásra”. A kiábrándultság viszont éppen Dél-Szlovákiában a legnagyobb, ahol ezek a hűséges szavazók élnek. Lehet, hogy 2012 óta ők is kiábrándultabbak lettek? A magas dél-szlovákiai részvételi arány alacsony országos részvétel mellett mindenesetre inkább csak elméleti konstrukcióként eshet latba. A pártnak egzisztenciális érdeke a sikeres 2016-os választás. Enélkül nagy bizonyossággal a politikai süllyesztőben végzi. Ez nem szükségszerű, de a parlamentből kibukó pártok sorsa Szlovákiában eddig többnyire ez volt. Nekik tehát jóval komolyabb érdekük fűződik az együttműködéshez egy biztos parlamenti bejutást garantáló lista érdekében, mint Bugáréknak.
A kormányfőként mérsékelten sikeres Ján Čarnogurský mondta egy alkalommal, hogy a kormányok nem baráti társaságok. Ugyanezt a politikai pártokról is elmondhatjuk. Ezek elméletileg bizonyos célok, érdekek, értékek össztársadalmi átültetésének szándékával jöttek létre, céljuk a politikai hatalom megszerzése ennek érdekében. Így a Most-Híd részéről teljesen legitim törekvés az MKP – de ide tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik más párt neve is, az elméleti cél ugyanis az elérhető legnagyobb hatalom megszerzése – kivéreztetésére játszani, még ha annak szavazói bázisa nem is szerezhető meg teljes egészében. A többi párt is ezt csinálja, azzal a különbséggel, hogy ők nem elsősorban a magyar szavazók voksaira pályáznak. És ez rendben is van, csak akkor azt is a potenciális választók tudomására kell hozni, hogy az elsődleges cél a pártérdek érvényesítése, az érdekképviselet csak ez után következik.
