A Szlovák Nemzeti Párt megkezdte a felkészülést a jövő évi parlamenti választásokra. Az apolitikus vagy azzá lett olvasókat irritálhatja, ellenkezőleg, a közélet történései iránt (még) érdeklődőket felvillanyozhatja a tudat, hogy már csak kevesebb mint egy évet kell várni a következő parlamenti választásra. Így tehát, ha politikusokat látunk felbukkanni falunapokon, sporteseményeken, fesztiválokon, bálokon, tulajdonképpen bármilyen rendezvényen, amelyen az előző három esztendőben nem láttuk őket, az már választási előkészületnek tekinthető. A slotátlanított Szlovák Nemzeti Pártról és esélyeiről, lehetőségeiről korábban is írtunk e hasábokon, a vulgarizmus nélküli nemzeti pozíció elfoglalásának esélyeit latolgatva.
A trianoni utódállamok területén ugyanis a nacionalizmus egyáltalán nem csak a jobboldali politikai erők sajátja, az egykori állampártok éppolyan nacionalisták voltak, mint utódpártjaik. Aki tehát csak fehér-kék-piros húrokat kíván pengetni, a Smer választói között éppúgy halászhat, mint a Kereszténydemokrata Mozgalom vagy éppen az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek támogatói körében. Az SNS-nek tehát jó hír, hogy – egy parlamenten kívül töltött ciklus után – van miből válogatni; rossz hír számára, hogy amivel ő tud mozgósítani, azzal sok további párt is tud. Jól illeszkedik ebbe a vonulatba, hogy Andrej Dankóék szinte a külügyminisztériummal egy időben reagáltak az Európai Parlament Koszovó függetlenségének elismerését sürgető felhívására. A Szerbiától függetlenedett országot az EU 28 tagállama közül Szlovákián kívül Ciprus, Görögország, Románia és Spanyolország nem ismerte el. Na vajon miért? – tehetnénk fel az álnaiv, retorikainak is gyenge kérdést.
A külügyminisztérium sietett is leszögezni a diplomácia bülbülszavú, szóvirágos nyelvével, hogy „az aktuális geopolitikai helyzetben nem tartjuk alkalmasnak az olyan kérdések megnyitását, amelyek az államok területi integritásának lehetőségét hordozzák magukban, főként az európai kontinensen”. Szlovákiában még a magukat liberálisként meghatározó pártok is ódzkodnak a zömében albánok lakta, Besztercebánya megyénél alig nagyobb országocska elismerésétől. Valószínűleg a közeljövőben egyik szlovák kormány sem fog igyekezni ezzel. Ennek hangoztatásához nincs szükség különösebb politológiai előképzettségre vagy stratégiai éleslátásra. Miközben a Koszovó elismerésétől rettegők nagy része azt sem tudná megmondani, mekkora ennek az országnak a területe vagy a lakossága (a főváros talán még menne). Koszovó Szlovákiában a szimbolikus-irracionális témák csoportjába sorolódott be. Éppen ezért igyekezett az SNS gyorsan, hangosan, a hivatalos állami álláspontnál sokkal egyértelműbben kijelenteni: Koszovó nem való az EU-ba. És hozzátette az összes, ilyenkor hangoztatott sallangot: Ukrajna se, Törökország se, a kormány ne engedjen az európai diktátumnak stb. A kormánynak természetesen eszébe sem jutott, hogy egy semmire sem kötelező EP-határozatnak eleget tegyen, vagy akár egy szóvivői nyilatkozatnál komolyabban foglalkozzon vele, és ezen egy parlamenten kívüli párt felszólítása az égadta világon semmit sem változtat. Az SNS-nek viszont minden alkalom kapóra jön, hogy a területi egység veszélyeztetettségére rájátsszon, csak most már nem mongol lovasokról hörögnek félrészegen.
