Játszó suhancokra rálőni több mint intoleráns cselekedet. Ez történt a napokban Florida állam Flagler megyéjében. Egy háztulajdonos azt látta, hogy a háza előtt egy ismeretlen autó parkol, benne két sráccal. Emberünk azt gondolta, rablók jöttek, és amúgy jó amerikai szokás szerint tüzet nyitott. Az átlagnál gyengébb lövésznek bizonyult, az autót ugyan sikerült eltalálnia, de a 19 és a 16 éves legényke szerencsére nem kapott golyót. A srácoknak esze ágában sem volt kirabolni a házat. A Pokémon GO nevű mobilos játékot tolták ezerrel, ezért nem figyeltek fel a fegyverrel hadonászó pasasra. A 18 éves Jerson Lopez de Leonnak nem volt ilyen szerencséje. Ő a guetemalai Chiquimulában űzte a Twitter napi forgalmát közelítő játékot. A szörnyecske elfogása érdekében magánterületre lépett. A tulaj itt pontosabb volt amerikai kollégájánál, a fiatalember halálos sebet kapott. Ő a július elején piacra dobott játék első halálos áldozata, gondolom, nem ilyen fajta elsőséget képzelt el magának, ha elképzelt valamilyent.
A jelenleg legnépszerűbb mobileszközön játszható játék lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a játékosoknak a korábban népszerű, azonos című mese karaktereit kell begyűjteni. A játékot azonban – a szülők és nagyszülők nagy örömére – nem a gép előtt kell játszani. A kis lényeket az alkalmazás a valós térbe varázsolja. A játékosok úgy tudják elkapnak őket, ha megdobják pokélabdával. Ha megvannak, akkor, akár egykor a tevéket a Teveklubban, vagy a tamagocsikat, nevelni, fejleszteni kell, majd jöhet a harc. Hát, ha nem is fociznak, legalább a szabad levegőn mozognak a büdös kölkei. A játékhoz ugyanis mozogni kell, ha valaki autóba pattan, a rendszer észleli, hogy túl gyorsan halad.
A kiterjesztett valóság platform már nem csak a sci-fiben létezik, bár még nem mindennapjaink része, de a játékokon túl a kereskedelmi felhasználásra is akadnak példák. A próbálandó ruhát nem kell feltétlenül magunkra húznunk, egyes boltokban már kamera méri fel a vevő testképét, majd megmutatja neki, hogy állna rajta a neki tetsző ruha, amelyben tetszeleghet a tükör – akarom mondani képernyő – előtt, pereghet-foroghat, vele forog a ruha is, ami pedig rajta sincs. (A hölgyek ennek ellenére szerintem továbbra is a fizikai ruhapróba hívei maradnak, de ez most nem témája ennek az írásnak.) Moszkva egyes részein pedig úgy próbálnak küzdeni a közlekedési balesetek ellen, hogy egy mobilalkalmazásba feltöltik a korábban történt balesetek adatait és képeit. A felhasználónak, amikor a GPS-jel szerint az adott szakaszon halad el, a telefonja megjeleníti az ott történt baleseteket. Az alkalmazás rendkívül népszerű.
E sorok írója nem a Pokémon GO felett akar pálcát törni. A guatemalai rendőrségi hírt úgy is meg lehetne írni, hogy a srácok fociztak, a 18 éves Jerson Lopez de Leon a labdáért mászott át egy kerítésen, amikor a tulajdonos lelőtte. A Pokémon GO azonban, csakúgy, mint a szelfi, tipikus példája annak, amikor egy-egy (pop)kulturális jelenség az ember hibájából az ember ellen fordul. Mert mennyi ész kell ahhoz, hogy egy vadelefánttal akarjunk szelfizni, amely aztán összetapos bennünket? Vagy a Plitvicei-tavaknál egy annyira kiálló ormon, ahol még senki előttünk? Egy szlovák turistának ez nem sikerült, koporsóban hozták haza. Ha az önfotózás nem lenne irritálóan mindennapjaink személyes jelenlétnél fontosabb része, még mindig sörözhetne valahol. A Pokémon GÓ-val ugyanez a helyzet. Aki Pikacsura vadászva tehervonat elé lép, csak önmagát okolhatja. Amikor azonban arról olvasok, hogy ezt a játékot többen telepítették a telefonjukra, mint a jelenleg legnépszerűbb randialkalmazást, a Tindert, akkor azért aggódni kezdek az emberiség jövőjéért. Azért ezeknél a kis színes izéknél csak jobb egy nő (vagy férfi, kinek hogy)? Vagy én vagyok túl konzervatív?
