Branislav Škripek nem a lovát ugratta
A szombati európai parlamenti választásoknak a Smer mellett a hazai liberalizmus is nagy vesztese, még akkor is, ha Szlovákia Richard Sulík személyében először küld liberális képviselőt az EP-be. A szlovákiai liberálisok két pártlistaelsőséget is elbuktak szombaton. Mindez elsősorban a hazai politikai élet látlelete, amelyen elsősorban Daniel Lipšic teszi jól, ha elgondolkodik, de Igor Matovič számára sem lesz haszontalan az önvizsgálat.
Szombaton az állampolgárok – már az a kevés, aki grillezés előtt megállt a szavazóhelyiségben is – dönthettek arról, kit jutalmaznak meg preferenciaszavazatukkal vélt vagy valós politikai érdemeiért, illetőleg kit büntetnek meg, mert ez ugyanolyan erős motiváció lehet. Az állampolgáronkénti két preferenciaszavazat – még ha az alacsony választási részvétel miatt messzemenő következtetést nem bátorkodnánk is levonni belőle – négy listavezető sorsát is eldöntötte, kettőét éppen a konzervatív-liberális tengelyen.
Jozef Viskupič, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek listavezetője kapta a legnagyobb pofont. A pártlista élén már-már látta a brüsszeli repülőjegyét, de a negyedik helyre pozicionált, ultrakonzervatív prédikátor, Branislav Škripek lett az, aki pakolhatja a bőröndjét. A keresztény politizálást hitelesen megvalósító Škripek külön érdeme, hogy eredményét KDH-s pergőtűzben szerezte. A kereszténydemokraták ugyanis az összes létező csatornán azt mantrázták szavazóiknak, hogy aki hiteles konzervatív képviseletet szeretne, az rájuk szavazzon, mert a negyedik helyen levő Škripeknek úgy sincs esélye, és akkor a konzervatív szavazók a liberális Viskupič győzelméhez járulnak hozzá. Ennek éppen az ellenkezője történt. Persze, savanyú a szőlő, a 15 583 keményvonalas konzervatív szavazat, amit Škripek vitt, meg a 11 320 töredékszavazat kis híján egy harmadik képviselői helyre is elég lett volna a KDH-nak.
Szintén konzervatív irányból kapott egy sallert az ex SaS-es, most a konzervatív Új Többséget liberális frakcióként erősítő Jozef Kollár, akit az ex KDH-s Jana Žitňanská előzött meg, némileg feszesebben, mint a fentebb említett pártnál. Itt azonban valószínűleg ellenkező előjellel játszódott le az, ami az egyszerűeknél: a liberálisok nem akarták megkockáztatni, hogy a stabil szavazóbázissal rendelkező, a harmadik helyen sem esélytelen, egykor népszerű František Mikloškót vagy az Iveta Radičová támogatását bíró Žitňanskát juttassák be az EP-be szavazatukkal.
Így a liberális szavazatok egy részét könnyedén bezsebelte a Szabadság és Szolidaritás. A történtek függvényében érdemes elgondolkodni azon, működőképes lehet-e egy konzervatív–liberális együttélést zászlajára tűző párt? Az az elképzelés, amely szerint igen, olyan formában, hogy a konzervatívok majd a konzervatívokra, a liberálisok pedig a liberálisokra szavaznak, most nem jött be.
