Ma az MTI kiadott egy egészen érdekes, amolyan "tölteléknek jó" bulvárhírt arról, hogy Tokióban értékes, Hermés márkájú táskákat loptak el egy luxusboltból. A cikk címe: Nagy táskarablás Tokióban, és imigyen hangzik:

Nagy táskarablás tetteseit keresi a tokiói rendőrség: a rablók pénteken egy bolt redőnyeit betörve vittek el háromszázezer euró értékű divatcikket, a francia Hermés márka táskáit és sáljait.

A helyi média jelentése szerint a térfigyelő kamerák felvették a rablást. A három tettes 21 táskát vitt el, a bűnözők két autóval menekültek. A rendőrség a felvétel segítségével körözi a betörőket.

A párizsi székhelyű Hermés a világ legexkluzívabb divatmárkái közé tartozik. Különleges, egyedi készítésű táskát a sztárok kedvencei. A rablók által elvitt retikülök legértékesebbje 19 ezer euróba került.

Tokióban számos elegáns üzlet kínál drága luxuscikkeket.

Mivel a rablás, lopás, rabló, betörő, tolvaj stb. terén a szlovákiai magyar médiában is abszolút kaotikus állapotok uralkodnak, akármelyik portálról hozhatnánk példát a helytelen használatra, neked is elég, ha megguglizod, ez a cikk jó alkalom arra, hogy rámutassunk bizonyos gyakori típushibákra.

A cím rablást ígér, a lead első sora is. Aztán világosul az elmém, a második sorból az derül ki, hogy betörték a bolt redőnyeit. Itt kezd gyanakodni az olvasó. Akkor mégsem rablás?

Az első bekezdés szerint a kamerák felvették a rablást, a bekezdés vége viszont betörőket említ, akik nem személy, hanem dolog elleni erőszakkal dolgoznak. A második bekezdés tovább kavar, mint Piszkos Fred: a rablók által elvitt retikülökről ír.

Ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy akkor most mivel állunk szemben. Az angol nyelvű források szerint a táskák "stolen"-olva voltak, azaz lopás történt.

Haladjunk immár az egyestől az általános felé.
A vagyon elleni bűncselekményeket a (szlovák) Büntető Törvénykönyv negyedik fejezete foglalja össze. A lopásról a 212. paragrafus alatt olvashatunk. Eszerint aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. Kis értékű elkövetés esetén ezért két évet lehet begyűjteni. Ugyanezen a helyen, a 2. bekezdés a, pontjában a betörésre is kitér, tehát a betörés is lopás. A büntetési tétel egyébként 15 évig is felkúszhat, ha a lopás különösen nagy értékre vagy csoportosan követik el, netán válsághelyzet idején. (Vigyázat, gyökerek: a homokzsáklopás árvízkor ilyennek számíthat.)

A rablásról a BTK második, A szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmények című fejezet első részében olvashatunk, annak is az első, Szabadság elleni bűncselekmények című részében, a 188. paragrafus alatt. Aki másik személy ellen erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz, hogy idegen dolgot megszerezzen, háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. Az elkövetés módjának függvényében a büntetési tétel itt is felkúszhat, rablógyilkosságért már 15-25, vagy akár életfogytiglan is adható.

Itt hívnánk fel a figyelmet a magyar és a szlovák jogrend egy érdekes különbségére. Míg a magyar szerint "Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz", addig a szlovák ugyanezt a lehetőséget a lopás alatt említi a § 212 2. bekezdésének b. pontjában.

És akkor nézzük az elkövetőket. Lopást követ el a tolvaj, és annak minden válfaja, a zsebtolvajtól az autótolvajig; a betörő, a besurranó, a kasszafúró.

Aki pedig a vagyontárgy megszerzéséhez erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz, az rabló. Erre nem nagyon vannak szinonimák.

Na, ennyit hétvégére. Nézzetek vissza a jövő hét elején is, a hazai kollégák jó része a gyanúsít és vádol fogalmak közti különbséget sem ismeri, illetve azt sem tudja, hogy melyik dolgot melyik testület csinálja. Szájbarágjuk.