Valamikor újságírói pályám hajnalán rovatvezetőm elküldött egy sajtótájékoztatóra a védelmi minisztériumba, ahol egyebek mellett a tárca Trencséni Légijármű-javító Vállalatáról is szó volt. A sajtótájékoztatón megdöbbentő dologról számoltak be: a hivatalos könyvelés szerint az állami cég nyeresége 84,7 millió korona volt, ám amikor az újonnan kinevezett igazgató külső céggel elvégeztetett egy független könyvvizsgálatot, kiderült, hogy a cégnek nem nyeresége van, hanem vesztesége, mégpedig 151 millió korona.
Még az uborkaszezonban sem venném a bátorságot, hogy a kedves olvasót évtizedes hírekkel nyomasszam, ha a kormány nem a tegnapi ülésén döntött volna úgy, végre lemond két feneketlen zsákról. De már megint hogyan...
Hogy tisztá(bba)n lássuk a helyzetet: a védelmi minisztériumból hajlamosak vagyunk általában csak a katonákat észrevenni, pedig a tárcának kismillió intézménye van. Olyan költségvetési szervek, mint a civil ésszel felérhetetlen Védelmi Standardizációs, Kodifikációs, és Állami Minőségellenőrző Intézet, a katonai oktatási intézmények; állami vállalatok, mint az Állami Erdészethez hasonlatos gazdálkodást folytató, leginkább az elnöki vadászatok kapcsán elhíresült Katonai Erdészet; illetve hat részvénytársaság. Ezek közül három üdülő, a maradék három viszont egykor komoly hadiüzem: a több halálos áldozatot követelő ipari baleset kapcsán szomorú hírnévre szert tett nyitranováki Katonai Javító Vállalat, a már említett Trencséni Légijármű-javító Vállalat, és a szintén trencséni Katonai Javító Vállalat.
Mind a három hadiüzem veszteséges, persze, azt is látnunk kell, hogy nem a jelenlegi, 13 ezer fős hadseregre lettek méretezve, hanem csak úgy itt maradtak a néphadsereg idejéből. Az nyilvánvaló, hogy egy ekkora hadsereg részben élettartamán túl levő hadieszközei nem tudnak elegendő munkát biztosítani ennyi hadiüzemnek, különösen igaz ez a légijármű-javítóra, amikor a szlovák légierő hovatovább már csak jelképes. Valamit tehát tenni kell, és a megoldás biztosan nem a nagyobb hadsereg lesz, hanem a civil területek kiszolgálása. Ezt azonban a vállalatok menedzsmentje a rendszerváltás óta nem tudta bevonzani.
A kormány most jutott el oda, hogy kimondja, nem hajlandó már tovább tömni pénzzel ezeket a feneketlen zsákokat, hanem stratégiai befektető keres, az állam tulajdonrészét megtartva. De akárhogy is, az, hogy állami vállalatokat húsz évre bérbe adnak, legalábbis burkolt privatizációnak tűnhet, ami pedig ellentétes a kormányfő nyilatkozataival. A megoldás nyilván az lenne, ha a vállalatok élén a választási ciklusokkal együtt cserélődő politikai jelöltek nem szétlopni igyekeznének ezeket a stratégiai vállalatokat, hanem normálisan vezetne. Erre azonban pillanatnyilag szemernyi esély sem mutatkozik.
-------------------------------
Szolgálati közlemény: nem mentünk teátrálisan nyári szünetre, de az alacsonyabb frekvencián a nyájas olvasó valszeg látja, hogy mégis. Ne érjen bennünket érte se nyíl, se nyál.
