Mert besztercebányai! – amikor a 2012-es előrehozott választások után a miniszteri bársonyszékeket úgy osztották, mint ma a trafikokat Magyarországon, Jana Laššáková, a Smer besztercebányai kerületi pártszervének elnöke ezzel indokolta, miért szeretné, ha Peter Pelegrini lenne a védelmi miniszter. A Smer kassai és pozsonyi szárnyához képest erőtlen beszterceieket aztán a pozsonyi csoport erős (üzlet)embere, Martin Glváč rendőrsorfalként szorította ki a Kutuzov utcából, de Pelegriniért sem kell aggódnunk, azért egy pénzügyi államtitkári trafik neki is jutott.Azt nem tudni, azért-e, mert besztercebányai, vagy azért, mert ért a pénzügyekhez. Azzal, hogy ezt a politikai bulvárba illő felkiáltást felemlegetjük, szeretnénk illusztrálni, olykor milyen kevés is elég egy politikai döntés meghozatalához, illetve milyen faék egyszerűségű mechanizmusok mentén születhetnek a döntések a kormánypártban.
A szlovák parlamentben – mint a legtöbb nemzeti parlamentben – ideológiai és szakmai döntések is születnek. Amikor az első Fico-kormány idején a Smer bizonyítani akarta, hogy pápább a pápánál, a Szlovák Nemzeti Párt javaslatát elorozva „díszíttette” fel az iskolákat a szlovák himnuszt, zászlót, és az Alkotmány preambulumát tartalmazó táblákkal. Ebben hangyabokányi szakmaiság nem volt, vegytiszta ideológiai döntés született. Ilyenek átültetésére csak a mindenkori kormánypártnak-kormánykoalíciónak van lehetősége. Pragmatikus, szakmai döntések esetében azonban a mindenkori hatalomnak engedni kellene az egójából, és fontolóra venni azokat, ha valóban a parlament oly gyakran figyelmen kívül hagyott, csak a választási kampány során létező közjót szolgálják, akkor is, ha a javaslat az ellenzéki padsorokból került ki.
Kedden takarítós napot tartott a Smer a parlamentben, sorra söpörve le az ellenzéki indítványokat. És most ezek között szándékosan nem említjük a Most-Hídnak a vasúti kétnyelvűségre vonatkozó javaslatát, mely inkább az ideológiai vonulatba illik. A Szabadság és Szolidaritás pártjából kivált szakadárok javaslata a közbeszerzések átláthatóbbá tételére irányult volna, ám a ködösítésben érdekelt hatalom a közjó fölé kerekedett.
Szintén ők egyszerűsítették volna az üzemben tartási díjakról szóló törvényt, ami az állampolgároknak kedvezett. Volna. Elvérzett egy kereszténydemokrata javaslat is, amely a fogyasztói hitelek kamatait akarta ráncba szedni, hogy az uzsorások technikáival dolgozó gyorskölcsönöket folyósító cégek ne zsigerelhessék ki a végtelenségig ügyfeleiket (áldozataikat?). Emberi ész fel nem foghatja, ebben mi bizonyult támogathatatlannak a Smer számára, mely a legmagasabb társadalmi támogatottsággal rendelkezik, így szavazói között is sok hitelkárosult lehet. Szintén nem támogatta a legerősebb kormánypárt azt a javaslatot sem, amely a képviselők funkcióhalmozását próbálta volna megakadályozni. Itt szintén a hatalom és a közjó érdeke feszült egymásnak, hisz egy falunak sem jó, ha egy parlamenti és/vagy megyei üléstől lestrapált polgármester próbálja szabadidejében vezetni.
Ezek a javaslatok kivétel nélkül elbuktak, noha megfontolásra érdemesek lettek volna. A 83 Kolesík azonban nem gondolkodott. Valószínűleg olyan természetességgel vágták rá a nem gomb megnyomása közben, hogy: mert ellenzéki, amilyennel Laššáková mondta: mert besztercebányai.
