Néha Homérosz is alszik – tudtam meg nagyon régen a hatalmas tudású Tegyey Imrétől. De nem csak ő. Azt, hogy a Smernek nagyon profi a kommunikációs stábja, már korábban is említettük. És itt nem elsősorban Erik Tomášra gondolok, hanem azokra a szájberhadviselőkre, akik nem adják a nevüket és az arcukat a projekthez. A turócszentmártoni Matica-beszéd elszabadult hajóágyúját azonban most ők sem tudták sikerrel kezelni.
Kezdetben vala a keddi Matica-beszéd múlt héten. (Ha nem tudod, miről van szó, nem kell tovább olvasnod.) Robert Fico miniszterelnök testületileg küldte el az anyjukba a kisebbségeket, a szokásos illojalitás-mantrával. Persze, a beszéd nyomán – nem véletlen, hanem tervezett módon, hisz el volt a célja – példátlan shitstorm indul meg a mainstream és közösségi médiában. Mi magunk is írtunk róla, itt. Nagyon tudatos, megtervezett kommunikációs manővernek lehettünk tanúi. Kedden Fico felhergeli a magyarokat, aztán csütörtökön – a Galántára rea meneh hodu utu reai körforgalomban az eseményt már rég óriásplakát hirdette az eseményt, ahová odament pár, egyébként nagyon békés atyánkfia, Árpád-sávos zászlóval, akit aztán a szlovák lakájmédia szélsőségesként prezentálhatott. És ezt követően Fico interjút adott az Új Szó című szlovákiai magyar napilapnak. És még mindezek előtt egy egyetemi beszélgetésen, relatíve értelmiségi közegben megbüntette a cigányokat is.
Az interjú itt olvasható. (Háttérnek még olvassuk hozzá ezt a remek szlovák interjút a honi spindoctoring helyzetéről.)
Nézzük csak, mire futotta.
A bevezető kóstolgatás után a harmadik kérdésben fejtette ki Fico, miért küldte a kisebbségeket az anyjukba. Persze, tudjuk, miért küldte, de azt mégsem mondhatja, hogy
a, alapból utálom őket, Maďari za Dunaj
b, alapból utálom őket, de ezt nem mondhatom, és azt sem, hogy pusztán pragmatikus szempontból kellett nackóznom, hogy egy időre ezzel terheljem le a közbeszédet, elterelve a figyelmet más, fontosabb dolgokról. Helyette ezt bírta mondani: „Ami pedig a kijelentéseimet illeti, amelyeket értelmetlenül nyomban úgy használtak fel, mintha puskaporosak lennének: a Matica slovenská akcióján egy konkrét esetre reagáltam. Nem vagyok pletykás vénasszony, és a nyilvános találkozókon nem pletykálok arról, hogy egy konkrét kisebbség konkrét projektjének finanszírozása ügyében mi történt. Egyszerűen általánosítottam, s azt mondtam, hogy ez nem tetszik. Elvárom, hogy ha konfliktusos helyzet áll elő, azt másképp oldják meg, mint ahogy meg akarták oldani azok, akik ezt okozták. Én valóban sajnálom, ha a nemzeti kisebbségek ezt magukra értették, és úgy érzik, hogy ez egy átgondolt támadás volt ellenük. Nem ezt akartam. Egy konkrét esetet írtam le általánosságban véve, és sajnálom, ha ezt másképp értelmezték.” Erről az egyszeri parasztlány esete jut eszembe, akinek az egyszeri parasztlegény azt mondta: Julis, gyere föl a pallásra, mer meg akarlak gyukni. Mire Julis: értem én a célzást.
Na, hát ennek az egyébként ragyogó kommunikációs stábnak márciusra nem adnék prémiumot, ha Fico lennék, ezzel a feladattal ugyanis nem tudtak megbirkózni. Igaz, nem volt könnyű dolguk. Persze, a fiúk azért igyekeztek. Fico nyolcszor mondta, hogy sajnálja (azt hogy félreértették), de a sztori, hogy egy konkrét helyzetre reagált, elég gyenge, és csak annyira életszerű, mint az, hogy XVI. Benedek élemedett kora miatt mondott le.
Ha másképp szemléljük viszont, a „latroknak is játszó” (na melyik HTM írótól van ez, kispajtások?) Fico előbb a szlovákoknak üzent, aztán valahogy magyarázkodott a magyarok előtt. Az előbbinek van nagyobb jelentősége, mert, bár sajnos, szép számmal kapott magyar szavazatokat is tavaly márciusban, még mindig a szlovákok választják meg őt. A szlovák sajtó ugyan szemlézte az Új Szó-interjút, de értelemszerűen teljes terjedelmében egyik sem idézte. Így a hangsúlyok is átkerül(het)tek. Ficonak tehát volt egy kellemetlen 45 perce, amíg Mózes Szabolcs és Veres Pista faggatta, utána megivott egy kólát, és relatíve még mindig jól jött ki belőle. Vagy legalábbis nem annyira rosszul.
(A képeket az ujszo,com-ról loptuk.)
