A szlovák köztársasági elnökök többsége elszúrja megbízatási időszakának végét. Egyedül Michal Kováčnak sikerült a nép szimpátiájától övezve távozni a hivatalából, igaz, ez inkább köszönhető Vladimír Mečiar otrombaságainak, mint Kováč államférfiúi nagyságának. Rudolf Schusternek nem sikerült újraválasztatnia magát, amiben valószínűleg nem kis szerepe volt ciklusvégi izgágaságának. Első duplázó elnökünk viszont mindkét elődjét alulmúlja.
Az elnök kedden a legnagyobb foglalkoztatói szövetségek vezetőit fogadta. Előtte a Szlovákiába akkreditált diplomáciai testületek vezetőit. De jártak már nála újévi elbeszélgetésen a megyefőnökök, a bányászok, a községi rendőrségek vezetői, az egyházak képviselői. Mennyire kínos lehet nekik, hogy ezzel az emberrel komoly arcot vágva kellett tárgyalniuk. Ivan Gašparovič helyzete tarthatatlanul kínos, spin doctorokért kiált, ő azonban ezt mintha fel sem fogná, tovább folytatva az agresszív, pökhendi, lekezelő kommunikációt.
Ahogy az elnök 2009-ben mondta egy választási rendezvényen, a Smer tagjának érzi magát. Ezt most már nemcsak ő, hanem a Smer is bizonyította, mikor – ebben a ciklusban már nem először – megakadályozott egy rendkívüli parlamenti ülést, melynek az államfő elszámoltatása lett volna a témája Jozef Čentéš törvényesen megválasztott főügyész kinevezésének megtagadása miatt. A Smer olyan képtelen érvekkel is védeni próbálta az államfőt, hogy mivel őt az állampolgárok választották, csak nekik tartozik elszámolással, és nem a parlamentnek. Azt viszont elfelejtette megmondani Róbert Madej, hogy ezt a számadást hogyan képzeli el. Tán az az 1 234 787 ember, aki rá szavazott 2009-ben, egyenként csengessen be a Grassalkovich-palotába, és kérdezze meg tőle, miért nem nevezte ki Čentéšt? Nem lett volna egyszerűbb, ha szintén a nép által választott 150-nek mondja el ugyanezt?
A Čentéš-ügy végkifejlete alaposan túlnőtt önmagán, mivel a – mint utóbb kiderült – nagyon szerencsétlenül időzített bejelentés a közbeszédben összefonódott a 2009-ben történt, eddig hitelt érdemlő módon meg nem magyarázott szerencsétlen vadászbalesettel, ami apolitikus, ám a választók és médiafogyasztók lényegesen szélesebb rétege által befogadható, mint a csak néhány újságírót, és egy szűk szakmai réteget foglalkoztató főügyész-saga. A Smer pedig a rendkívüli ülés, tehát az elszámoltatás szabotálásával végleg az ellenzék vermébe lökte az elnököt, e sorok nyomdába adásakor (szerdán) úgy tűnik, az ország húszéves történelmében ő lesz az egyetlen államfő, akit feljelentenek. Magára maradt méltatlanságában. Nem mintha sajnálnánk emiatt.
----------------------------
Olvassátok el Laczkó Sándor írását is a Közbeszéden arról, hogyan nem kell facebookozni egy elnöknek.