Míg a szlovákok tájékoztatása céljából létrehozott madari.sk-t jobbára agyonhallgatta a szlovák sajtó, a kisebbségi minimum – lánykori nevén A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei – néven futó dokumentum jóval nagyobb visszhangot váltott ki. Talán azért, mert a Kerekasztalnak sikerült közös munkára bírnia az MKP-t és a Most-Hídat, amelyek között a kommunikáció a pártszakadás óta jobbára az üzengetésben merült ki.
A magyar sajtóban és a közösségi médiában pedig értelemszerűen rezonál a dokumentum. Az olvasói kommentekben, illetve a közösségi médiában létrehozott civil tartalmakban pártállástól függetlenül megjelenik egy markáns szólam: a csalódottságé. Közhelytenger, csak ennyire futotta?, ezen dolgoztak annyit?, ez a legnagyobb problémánk? – olvashatjuk nem egy helyen. Igen, azoknak, akik a szlovákiai magyarok minden problémáját megoldó csodaszert várták, csalódniuk kellett.
Lehet, hogy amit a tárgyaló felek letettek az asztalra, az kevés, de hát mit várunk egy minimumtól? Jelenleg ennyi az, amennyiben a 458 467 magyarból – a gyerekeket nem számítva – a 109 483 szavazót képviselő MKP, a 176 088 ember nevében beszélő Most-Híd, és a 73 civil szervezetet reprezentáló kerekasztal képviselői meg tudtak egyezni. És ostorozhatjuk politikai képviseletünket amiatt, hogy csak most került elfogadásra egy ilyen alapdokumentum – Már régen megtehették volna! – ilyen véleménnyel is találkoztam egy fórumon –, mely ráadásul alig tartalmaz valami újat, de sajnos, olyan helyzetben vagyunk, hogy a fogalomtisztázás tényére is előrelépésként kell tekintenünk. A pártszakadás a magyar politikai diskurzustérre is hatással volt, mely a szereplők ideológiai beállítottságának megfelelően módosíthatta az egyes fogalmak jelentéstartományát, a lehetséges együttműködés erejéig tehát vissza kellett találni egy közös nyelvhez is. A dokumentum egyik fő erőssége az egyértelműségre való törekvés.
Az aláírók három hónapig készítették a dokumentumot. Nyilván a hiba az lenne, ha a most, az aláírást követően hátradőlnének, egy zrínyii „véghöz vittem immár”-t dörmögve. Az érdemi munkának – már ha komolyan gondolják ezt az egészet – most kellene elkezdődni. Mi, választók pedig, ha valamelyik párt vagy szervezet oldalán nem kapcsolódunk be a folyamatba, akkor négyévente számonkérhetjük a politikusainkat, hogy legalább ezt a keveset sikerült-e...
