Valami mérhetetlenül, már-már az elviselhetőség határát súroló módon képmutató a pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó Pénzpolitikai Intézet elemzése a lakosság motorizált részére kivetendő újabb sarcról, az egyelőre még nem tudni, hogy pontosan milyen formában érkező új gépkocsiadóról.
Abban az országban, ahol a kormányfő egy hete jelentette be, hogy az állam még évtizedekig fogja dotálni a (veszteséges – de ezt a vetületét most nem érintjük) súlyosan környezetszennyező barnaszénbányászatot (az előző is, a jelenlegi is), a bevezetendő új adónem mellett a pénzügy képes volt környezetvédelmi érveket felhozni. Persze, az ötlet annyira jó, hogy az indoklásával nem is vesződtek sokat: nehezen elrejthető, államilag egyébként is nyilvántartott vagyontárgyról van szó, nem lehet eltitkolni, mint a számla nélküli vagy offshore- jövedelmet, és hoz 65,3 millió eurót a kongó államkasszába.
Így tehát, ha végigtekintünk egy gépjármű életciklusán, azt látjuk, adó adót ér. Az állampolgár dolgozik, megadózott jövedelmét esetleg kamatoztatni próbálja a hazai, meglehetősen szerény lehetőségek között, ha ez sikerül neki, kamatadót fizet. Ha összegyűlik elég pénz, megveszi az áhított autót, elmegy a legközelebbi benzinkútra, ahol a tekintélyes adótartalommal Európa egyik legdrágábbá tett benzinjét tankolhatja bele, majd elhajthat kifizetni a regisztrációs adót. Ha elromlik a jármű, a tulaj szintén már megadózott jövedelmét költi autószerelőre, aki – feltéve, ha ad számlát – szintén adózik a munkadíjból, és természetesen adókötelesek a beszerelt alkatrészek is. Aztán kétévente hordhatja műszaki és környezetvédelmi vizsgára is, ennek ciklusa a közeljövőben egyévesre szűkülhet. Ugye, sofőrtársaim, önök is érzik a másnaposságkor a homloklebeny táján tapasztalható tompa nyomást, ám ezúttal a pénztárcájuk környékén?! Mert ezekhez a kedves kötelességekhez járulna a jövőben az eddig „csak” a vállalkozókat és cégeket terhelő gépkocsiadó.
Ezzel párhuzamosan az emberarcú, baloldali kormány, amellett, hogy a kis- és középvállalkozói szektort az ellehetetlenülés határára szorítja a járulékterhek csillagos égbe való emelésével, állampolgárbarát intézkedései részeként az önkormányzati mellett újabb, állami adóval terhelné az ingatlanokat, megszüntetné az egyenadót, csökkentené a magánnyugdíj-pénztárba befizetendő járulék összegét, járulékokkal terhelné meg a megbízási szerződésre dolgozókat, megtartaná, de lehet, hogy meg is emelné a rádió- és televízió-üzembentartási díjakat, megvonná az egyetemisták szüleinek adóbónuszát stb. Ha egy jobboldali kormány hozná meg ezen intézkedéseknek akár csak a harmadát is, valószínűleg már kaszára-kapára kapott tömegek tüntetnének a kormányhivatal előtt. Robert Fico pártja viszont egyelőre a legnépszerűbb a hazai politikai palettán. Akkor még ki lehet találni néhány adónemet.
