Arról ismerjük őt, hogy két könyvet kompilált a honi szervezett bűnözésről. Egyet a fővárosiról,  a másikat az országosról. Ja, és Miki Černákról is, amihez azért már pofa kell, a kötetet jellemzően halott, vagy életfogytos aktőrökről írta (a főnökök főnöke egyébként ma tanúként jelent meg az eperjesi bíróságon, talpig vasban, kibiztosított géppisztolyos kommandósok gyűrűjében, Branislav Adamčo társaságában. A vádlottak padján Černák volt ügyvédje ült, de egyik sem vallott rá.).

Ezek a könyvek tisztességesen meg vannak csinálva. Újságcikkekből. De hát egy kismamától, aki izgalmas olvasmányt akar, amíg a gyermek alszik; egy bolygótelepülésen élő munkavállalótól, aki az ingázás idejére vérbe mélyedne; netán egy Linux-rendszergazdától, aki kedveli az életszerű eseményeket, nem várhatjuk el, hogy több száz újságcikket átrágjanak, netán tárgyalásokra járjanak, melyeket a rendkívüli biztonsági kockázat okán olykor fegyházakban tartanak stb. Nekik biztosan érdekes lehet ez a könyv.

E blogon többször tematizálódott már írás és pénz kapcsolata, véleményünk erről így ismert. A vízvezeték-szerelő vízvezetéket szerel, azért kap pénzt, az író meg ír. Tárgyszeretetből, grafomániából, gazdasági megfontolásokból, tárgyszeretetből, netán attól a képzettől vezérelve, hogy neki fontos mondanivalója. Tökmindegy. Az azonban az olvasó hülyére vevése, ha a már meglevő két könyvünket összetesszük egy harmadikká, hozzákanyarítunk egy nyúlfarknyi fejezetet egy olyan felkapott témáról, mint a Gorilla-ügy – melyet szintén újságcikkekből kompilálunk össze –, a borítóval is ezt hangsúlyozzuk, hogy azok az olvasók, akik nem ismerik munkásságunkat, azt gondolják, hogy ez az egész vastag könyv a Gorilláról szól, pedig dehogy. Szal’ ez nem szép dolog.