Nehezen nyeli le a párton kívüli minisztereket a március 10-ei választásokat brutálisan túlnyerő Smer. Eddig ugye Zuzana Zvolenská (eü), Tomáš Borec (igazságügy) és Miroslav Lajčák párton kívüli a csapatban, és Ján Valko a gazdasági tárca várományosaként még a levegőben lóg.

Volt a Smeből időközben távozott főszerkesztő-helyettesnek, Roman Krpelannak egy jó kommentárja 2010. március 2-án, Nahnevané Dzurindove ovečky (Dzurinda feldühített juhai) címmel. Itt elolvashatod, ha „pianista” vagy.  Krpelan arról ír a kommentárban, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió „régi jó elvtársai” nagyon zokon vették, hogy elnökük nem őket juttatja pozícióba a(z akkori) választási listán, hanem behoz menő pozsonyi arcokat, Dubovcovát, Beblavýt érinti név szerint a komment, akik semmit sem tettek a pártért, mégis jó helyet kapnak.

Most képzeljük el a „tartsd a lépést és a pofád” elvét magas szinten magvalósító smeres apparátust. Dolgoztak, ahogy a vezér kívánta, csinálták, amit kellett, és amikor megnyerték a választásokat, a főnök elkezdni külsősöknek osztogatni a trafikokat. Ki ne akadna ki? Az ember nem azért megy egy pártba, mert nem tudná jobban eltölteni a szabadidejét, hanem azért, mert eszközt keres érdekei érvényesítéséhez, hogy előnyökhöz jusson. Ha jó pártkatona, joggal tart igényt a zsoldjára.

És itt jön az örök konfliktus: ami jó lenne az országnak – jelesül, hogy csupa okos, értelmes, rátermett ember irányítsa a minisztériumokat –, az az nem mindig jó a pártnak; ami meg jó a pártnak, az a legritkább esetben jó az országnak.