Pali Vass, ahogy a választások közelednek, valószínűleg minden egyes nappal szomorúbban lép fel mozdonya vezérállásába a homonnai vasútállomáson: ha ezt – értsd a jelenlegi politikai helyzet állását – tudta volna, biztosan indul. A 2010-es választás egyik sikeres mémje, a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt egy kisvárosnyi, 14 576 – minden bizonnyal – protestszavazót tudott megszólítani söralátétre is ráférő politikai (nem)programjával, és ahogy közeledünk március 10-éhez, egyre inkább úgy tűnik, a választást a protestszavazók fogják eldönteni.
Már ha a protestálás módja nem az otthon maradásban lesz.
A Gorilla-akta – mely, ismételjük el, még akkor is, ha ez ma már senkit nem érdekel: még mindig nem nyert megerősítést teljes terjedelmében – a hazai közélet olyan arkhimédészi pontja lehet, mely által – jelenleg úgy tűnik – sarkaiból fordíttatik ki a politikai osztály, legalábbis a jobboldal. A romló gazdasági környezet által is befolyásolt össztársadalmi kiábrándultság pedig a közönybe és a protestpártok „karjaiba” űzi a választókat. Az első jelenség sajnálatosan szomorú példája, hogy egy kiábrándultságában is öntudatos állampolgár tegnap azzal fordult a Központi Választási Bizottsághoz, töröljék őt a választói névjegyzékből. Az utóbbira pedig az, hogy a Focus közvélemény-kutató ügynökség kedden közzétett felmérése szerint a releváns programmal nem rendelkező Nora Mojsejová Szabad Szó Pártja megelőzte a korábbi kétszeres kormánytényező Magyar Koalíció Pártját. Persze, a választások előtt szinte minden nap új közvélemény-kutatás jelenik meg, ismert, vagy sosem hallott ügynökségek műhelyéből, és a parlament kapuján kívül rekedt pártok mellett a 2010-es választások nagy vesztesei éppen a közvélemény-kutatók voltak; de még ha az egyes ügynökségek által mért számok közt olykor jelentős különbség mutatkozik is, a protestpártok előretörésének tendenciája egyértelműen kirajzolódik. Ez pedig a Gorilla-ügy miatt egyre fokozódó, a virtuális és a valós térben egyaránt megmutatkozó társadalmi aktivizálódás hozadéka lehet, mely azonban csak a szavazni akarók körére korlátozódik, ami jelenleg – ha hihetünk a felméréseknek – a szavazásra jogosultak fele, vagy annál is kisebb része. A többiek otthon protestálnak, amihez persze joguk van, legfeljebb nélkülük kerül valaki kormányra, ami őket nyilván nem izgatja, ezért maradnak otthon.
Robert Fico biztos a dolgában. „Legyen inkább csak negyven képviselőm, de egy Matovič nélküli parlamentben” – tréfálkozott tegnap. A Gorilla-ügy következtében az egyébként sem a legjobb kondíciókban levő jobboldal dőlt be, Fico korrupcióra mérsékelten érzékeny szavazóit nem (annyira) billentette ki a lelki egyesúlyukból, így ő biztosra mehet. A jobboldali szavazók pedig még duzzoghatnak egy kicsit, aztán vagy megbocsátanak korábbi kedvenceiknek, és gumikesztyűben bár, de az ő listájukat pottyantják az urnába, vagy utat nyitnak a protestpártoknak, amelyek releváns politikai tevékenységéről egyelőre nem lehetnek ismereteink. Ebben az a jó, hogy még akár kellemesen is csalódhatunk bennük.
