A gorilla eddig főként az állatkerti tudósítások, és a napilapok hétvégi számában megjelenő kis színesek szereplője volt karácsony előttig, s ezek az írások javarészt arról szóltak, hogy e veszélyeztetett főemlős a gyermekek kedvence, netán új pavilont kapott. Az ünnepek óta eltelt időszakban viszont egy sajtófigyelő szerint közel ezerszer írták le ill. mondták ki ezt a szót a hazai médiában. Úgy alakult, hogy a legnagyobb emberszabású a polip szinonimája lett a közbeszédben.
A kézirat leadásakor érkezett a hír, hogy a kormány menesztette Anna Bubeníkovát, a Nemzeti Vagyonalap vezetőjét. A karácsony előtt a világhálóra felkerült, eddig teljességében nem, csak részben megerősített, állítólagos titkosszolgálati dokumentum szerint Bubeníková szoros kapcsolatban állt Jaroslav Haščákkal, a Penta egyik tulajdonosával, és ez a döntéseit is befolyásolhatta, nem éppen az állam érdekében; természetesen az érintett ezt elutasítja. Juraj Miškov gazdasági miniszter ezért kezdeményezte a menesztését (mire az SDKÚ ellentámadásba ment át, előhúzva Miškov állítólagos ügyleteit, melyek „véletlenül” a legolvasottabb szlovák bulvárlaphoz is eljutottak, de ez most nem tárgya ennek az írásnak). A Gorilla-ügy szempontjából talán nem is az a leglényegesebb, hogy menesztették-e Anna Bubeníkovát. Sokkal inkább az, hogy miért menesztették? Ha ugyanis a Gorilla-ügy fikció, ahogy sokan állítják, vagy szeretnék hinni, vagy mindent megtesznek érte, hogy az maradjon, és ennek alapján Bubeníkovát kirúgták, egy állami hivatalnok sem érezheti magát biztonságban, mivel bárki lapátra kerülhet, ha valamelyik kormánytagnak a liftben vagy a gangon a szomszédja mond valami terhelőt róla. Ennél csak egy dolog lenne rosszabb a közbizalom és általánosságban véve a politikai rendszerről alkotott képünk alakulására nézvést, ha az derülne ki, hogy Bubeníkovát azért rúgták ki, mert a Gorilla-akta – ismételjük meg, mert fontos: mely az egyik, rendőrségi történetszál szempontjából megerősítést nyert, illetve egyre több politikus engedi meg annak lehetőségét, hogy az akta, természetesen a róla szóló részek kivételével, nyomokban igaz állításokat is tartalmazhat – hiteles, és a kormányban ülők ezt tudják. Ezt egyébként nem lenne nehéz elhinni, de sokkal jobb lenne, ha valaki mondjuk bizonyítani is tudná.
A Gorillának mindenesetre már eddig – igazságtartalmának ismerete nélkül – is hálásak lehetünk azért, hogy rámutatott az oszlófélben levő kormánykoalíción belüli gazdasági törésvonalra; hogy újra felszínre került és markánsan tematizálódott a rendőrség és a titkosszolgálat, ill. a rendőrség és a főügyészség közötti, az állam szempontjából nagyon kártékony ellentét; hogy Ivan Lexa dicstelen korszakja óta soha ennyien nem foglalkoztak a titkosszolgálattal; és hogy a választások előtt gondolkodóba ejtett, kire is adjuk valójában a szavazatunkat.
-----------------------------
Időközben annyi történt, hogy a Hospodárske novinynek a Pozsonyi Kerületi Bíróság megerősítette a lehallgatás tényét. Ez azonban továbbra is csak azt jelenti, hogy az adott helyen és időben zajlott lehallgatás. Azt azonban, hogy ÚGY zajlott-e le, ahogy az az internetre kifüggesztett írásban is olvasható, csak az eredeti dokumentumokkal való összevetés után derülhetne ki.
-----------------------------
És a Schmitt-plágiumüggyel nem fogunk foglalkozni, mert annyira nem hozott lázba, de olvassuk el a Beszédírók blog szakszerű, sok más, a témával foglalkozó poszttól eltérően hőzöngésmentes elemzését a kialakult kommunikációs helyzetről.
