Kampánylik, ezt akár a pályáját friss diplomásként nemrég kezdett sajtómunkás is beláthatja, ha megnézi egy tetszőleges szerkesztőség postáját, ahova úgy záporoznak a sajtónyilatkozatok, minisztériumi állásfoglalások, mint korábban soha. Nem kivételek ez alól a „magyar minisztériumok” sem, de felesleges lenne kiemelni őket, ugyanis a többiek is ezt csinálják. Korábban a twitteren azt írtuk, olyan időszakra kell felkészülni, amikor senki sem fog a kormányzással foglalkozni, mindenki a kampányra gyúr. A Most-Híd kommunikátorai már egyszer bizonyították, értenek a kampányhoz. Abban ugyan továbbra is vélünk némi igazságot felfedezni, hogy a 2010-es választást nem (csak) a Most-Híd nyerte meg, hanem az MKP vesztette el, még ha ez az eredmény szempontjából lényegtelen is. Sajnos, azt is látom, hogy ők nem tanultak az előző időszak kommunikációs hibáiból, de ez most nem lesz tárgya ennek a bejegyzésnek.
Nos, akik a narancssárga párt kommunikációs irányvonalát alakítják, vegyék erősen kézbe azt, központosítsák, és az sem ártana, ha a párttartalmakat megjelenítő arcokat elküldenék egy kommunikációs tréningre, mert nem mehet mindenhova a mindkét nyelven vérprofin nyilatkozó Bugár Béla – som z toho jeleň lol –, ha pedig a választó nem megfelelő névelőhasználatot hall egy államtitkári szájból, vagy élvezhetetlen, monoton, hangsúlyok nélküli szöveget egy rádióműsorban, attól nem lesz feldobva. A rendszerváltás után az SZDSZ tagjait a párt színész szimpatizánsai – akik ma is megmaradtak, noha párt már nincs – tanították beszélni, ma már ennél sokkal korszerűbb megoldások is léteznek. Az alábbiakban azonban nem azt fogjuk megvitatni, hogy a kapa hogyan ne lógjon ki az öltönyös szájból.
1. Bloggerek csatája
Vörös Péter, az MKP sokéves pártigazgatója és szürke eminenciása, utóbb a Most-Híd parlamenti képviselője, és Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás képviselőjének duellje a Pátria rádióban múlt szombaton. Mindkét szerző blogger is.
A vitára a felvidék.mán figyeltem fel mert sújtson bár rám Attila bácsi, vagy Méla Béla haragja, sajnos, ritkán hallgatom egykori munkahelyemet. Nos, a pacalízű drazsé jár a vitát összefoglaló Oriskó kollégának is, aki azt írja: „Somogyi szerint sokak számára meglepő lehet az is, hogy ő az SaS képviselőjeként többször - összesen 101-szer - szólalt fel a parlamentben, mint a Most-Híd képviselői. Az öt parlamenti felszólalást maga mögött tudó Vörös Péter válaszában kifejtette, hogy jó lenne, ha Somogyi Szilárd a SaS ügyeivel foglalkozna, egyúttal hangsúlyozta, hogy a magyar emberek jobban szeretik a tetteket, mint a beszédet.” Ez így van, csak a két Vörös-reakció két dologra vonatkozik, ami ebből nem derül ki. De hát aki többre vágyik, az hallgassa meg itt.
Vörös Péter részéről kapitális hiba, hogy a közöslista-kérdést nem tudja lereagálni – az MKP sem, erről másutt –, hanem azt tanácsolja Somogyinak, ami csak a Garnier reklámban hangzik jól: törődj magaddal. Ez legfeljebb a régi Kristályban lehetett megfelelő érv. A felkészült Somogyi statisztikáit, melyekből napnál világosabban kitetszik, hogy a parlamenti munka üléstermi részét a Most-Híd képviselői nem vitték túlzásba, azzal visszaverni, hogy „a magyar emberek inkább a tetteket, meg a világos álláspontokat, nem pedig a sok beszédet”, minimum gyenge.
2. Kardcsörtetés nélkül
Vörös részéről az említett stúdióbeszélgetésben elhangzik az is – Oriskó átiratából idézve –: „Fico a hatalomba való visszatérése esetén módosítani fogja a nyelvtörvényt. Ugyanúgy egy tollvonással lesöprik a gyorsforgalmi út kérdését is, mert az a déli régiókat érint.”
Érsek Árpád, az Ivan Švejnát váltó közlekedési államtitkár igyekezett menteni a hazát, és az Új Szó október 21-ei számában azt nyilatkozta: „Az ilyen előrehaladott projekteket már nem lehet egyik napról a másikra leállítani.” (A teljes interjú itt olvasható.)
De Érsek – sejtjük – nem ezért szereplője ennek a posztnak. Amikor Jozef Mihál valami zakotaságot írt a Facebookra, és újságírók számonkérték rajta, azt felelte, ott a barátaival és ismerőseivel üzenget, és kikéri magának. Ugyanezt Érsek Árpád is elmondhatja, de a nagy táblaállító balhé során kétszer is hibázott, nem kicsit.
Először, amikor a Kétnyelvű Dél-Szlovákia profilján bekommentelte, hogy ezt is a nyelvtörvénynek köszönhetjük:
Aztán valszeg szóltak neki, hogy nem. Erre a szerdai, október 19-ei Új Szónak nyilatkozva így próbált javítani a helyzeten: „Érsek Árpád lapunknak elmondta: nincs kifogása a hasonló kezdeményezések ellen, viszont tudatosítani kell, hogy ezek egyenlőre nélkülözik a jogalapot. A kisebbségi nyelvtörvény-javaslat tartalmazta a többnyelvű, az európai normáknak megfelelő forgalmi táblákról szóló kitételt, ám ez végül a jogszabályból kimaradt. Bízom abban, hogy a jövőben e téren is előrelépés történik” – közölte az államtitkár.”
Örök optimista blogként tételezzük fel, hogy Érsek Árpád a politikában eltöltött röpke idő alatt is megmaradt tisztességes sportembernek, aki az államtitkári székben is az, ami a páston volt, hófehérbe öltözött lovag, egy szál karddal a kezében, és ezzel a nyilatkozattal nem akarta átvágni a választókat. Akkor pedig az ügy inkompetenciagyanús.
Ugyanis a „többnyelvű, az európai normáknak megfelelő forgalmi táblákról szóló kitételt” valóban tartalmazta a törvényjavaslat, de nem a pártjáé, hanem a Kerekasztalé, mely tudomásom szerint aztán a Most-Híd által beterjesztett végleges verzióba nem került be.
Idézet az interjúból:
Demecs: Mikor lesz olyan helyzet az országban, hogy nálunk is kikerülhetnek ilyen táblák?
Érsek: Ehhez meg kell változtatni a nyelvtörvényt. Ha ismét kormányra kerülne a Híd, én határozottan támogatnám ezt a módosítást.
Egy jámbor férfiú egyik pillanatról a másikra elvesztette összes vagyonát. És mert tudta, hogy Isten mindig segíteni fog neki, elkezdett imádkozni.
- Uram, engedd, hogy nyerjek a lottón - kérte az Istent. Évekig imádkozott, mégis mindig szegény maradt. Egy nap meghalt, és mivel istenfélő ember volt, közvetlenül a mennybe jutott. Megérkezve azonban vonakodott attól, hogy belépjen. Azt mondta, hogy egész életben megtartotta vallása parancsait, és Isten mégsem engedte, hogy nyerjen a lottón.
- Minden ígéreted hazugság volt - mondta a férfi felháborodva.
- Mindig kész voltam, hogy segítsek neked - válaszolta Isten. - Állandóan próbálkoztam, de te sohasem vettél lottószelvényt. / PAOLO COELHO: A vándor/
Úgy látszik, Coelho Érseknek is nagy kedvence.
3. Régi nóta, bárki tudja
Gál Gábort a .týždeň c. hetilap augusztus 15-ei kiadásában iszonyatosan kiosztotta Jaroslav Daniška. Egyenesen a Most-Híd orbáni szintű problémájának nevezte őt. Azért ennyire ne becsüljük le a vezírlő tábornokot. A pusztafödémesi Daniška majdnem földije Gálnak, lehet, hogy ő valami olyasmit tud, ami a járáshatáron túlra nem látszik, a kommentárból számomra nem jön le a heves hangnem indokoltsága. Csak jelzem, hogy a szlovák sajtóban ilyen is van.
2004-ben vagy 2005-ben, „rosszarcú emberek” társaságában, szigorúan munka jelleggel, tudósítóként magam is részt vettem az MKP Kapocs ifjúsági táborának egy pódiumbeszélgetésén, ahol Bugár Béla pártelnök arról magyarázott a lelkes ifjaknak, hogy lehet a pártvezetésbe bekerülni. Példaként említette a fiatal Gált is, elmondva, hogy kellett egy ügyvéd, körülnéztek, és lám, ez a fiatal tehetség meg ott hevert parlagon.
Nos, neki jutott az a hálátlan szerep, hogy a Vöröst is megizzasztó közöslista-kérdésben a Smenek állást foglaljon. Ennyire tellett: Gábor Gál z predsedníctva Mosta si spojenectvo neželá. Tvrdí, že v štruktúrach SMK sú ľudia s názormi, ako mal Miklós Duray, ktorý hovoril o autonómii. „Strane akoby nezáležalo na pokojnom spolunažívaní Slovákov a Maďarov.“ (A teljes cikk itt.) Nem tudom, hogy magától találta-e ki, vagy a kommunikátorok osztották rá, de a 2010-ben neki jutott a Duray-fikázó szerep. (Például itt. Szabadidejében. Azaz nem munka jelleggel, hanem örömmel és kéjjel.) A Most-Híd kampányának volt egy olyan, főként a szellemi holdudvaruk által támogatott – a szlovák sajtóban erőteljesen jelenlevő hangnemre rájátszó – vonulata, mely egyenlőségjelet akart tenni Slota és Duray közé, az MKP-t a szélsőséges párt pozíciójába tolva. Ennek az volt az üzenete, hogy MKP = szélsőséges, rossz, Most-Híd = toleráns, européer, pokojné spolunažívanie, és persze szlusnoszty!
Az autonómia egy olyan szitokszó, amivel bárkit el lehet ásni Szlovákiában, ha hozzá tudják kapcsolni; pedig 10-ből 8-an szerintem még hozzávetőlegesen sem tudnák megfogalmazni, mit is jelent ez a szó, csak azt, hogy ez valami rossz. Talán azért, mert szakmai vita igazából sosem folyt erről a rendszerváltás óta. (És ne kommenteld be, hogy milyen konferenciák voltak, a társadalmi közbeszédbe átszivárgó vitákra gondolok.)
Nem tudom, hogy a kampányguruktól kapta-e ezt a lapot, vagy magától húzta ki újra, mindenesetre szomorú, hogy időközben nem jutott semmi új az eszébe.
Most szép kreatívnak lenni az i-stepnél!
