A hírlapíró és a halál

Igor Matovič alapos ember, közel egy évig tartó előjáték végére tett pontot kedden, amikor a legnagyobb közösségi portálon közreadta az államigazgatásban dolgozó, állítólagos politikai jelöltek listáját.

Persze, Matovič nem tudja, hogy a lista a politikai jelöltek nevét tartalmazza-e, ahogy azt sem, mennyire megbízható. Az pedig, ahogyan rátalált, Vladimír Mečiart idézi, aki szintén gyakran szokott csak úgy kapni, vagy az asztalán találni fontos dokumentumokat.

Arra talán már a politikai élet történéseit napi szinten figyelők is csak memóriájukat megerőltetve emlékezhetnek, hogy a parlamenti porcelánboltban elefántként viselkedő képviselő a politikai jelöltekről szóló, különösebb tét nélküli, számára semmilyen feladatot nem adó, felelősséggel nem járó, mondhatnánk, rá nézvést következmények nélküli játékát tavaly októberben kezdte, amikor a sajtóba kiszivárgott, milyen kulcs szerint osztották a köz- és államigazgatási tisztségeket a Gölnicbányai és az Iglói járásban. Ekkor frakciójával, az Egyszerű Emberekkel – mely egyébként az általa ostorozott „sógorkomaság” netovábbja, hiszen rokonait és közeli munkatársát vitte magával a parlamentbe, valószínűleg nem a szakértelmük végett (hiszen társai hozzá hasonlóan politikai amatőrök), hanem azért mert őket ismerte, netán bízott is bennük – nyílt levelet intézett a koalíciós pártokhoz, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal. Ekkor azt írtuk a jelenség kapcsán: „Az államigazgatás átpolitizáltsága valóban hátrány, főként maga az államigazgatás (így közvetlen módon a választópolgárok) számára. Ennek ellenkezője azonban legfeljebb az utópiák hasábjain valósul meg. A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen garnitúra sem, amely nem saját jelöltjeivel töltötte volna fel az államigazgatási középvezetői posztokat, akkor sem, ha hatalomra jutása előtt esetlegesen mást ígért.” Ezen a téren a helyzet jottányit sem változott azóta, és ez így minden politikai pártnak megfelel. Emlékezhetünk rá, az önkorlátozásnak legalább a látszatát fenntartó Köztisztviselői Hivatalt felszámolták a második Dzurinda-kormány idején, helyi szintre osztva a felvételi jogköröket.

Mi a feladata és jelentősége Matovič listájának ebben a helyzetben? A közéleti történések iránt érdeklődők táborából ki nem ismerte (a számára elsődleges, helyi szinten legalábbis) ezeket a neveket? A pártkötődés – tagságtól függetlenül – nyilvánvaló volt, hisz a kormányváltást követő takarítás után kerültek a posztjukra, miután az előző pártjelölteket kirúgták. Továbbra sem állítjuk, hogy ez a gyakorlat helyes, netán jó a köz- és államigazgatásnak, s így az országnak. A Matovič-lista ezen semmit nem változtat, és egyedül az alakuló párt láttatását célozza, következmények nélkül.