A velem egykorúak és nálam idősebbek, akik a kumenizmusban már jártak bevásárolni, emlékezhetnek az árukapcsolásra. Mivel drága szüleim fél négyig dolgoztak, gyermekkoromban előfordult, hogy nekem kellett sorban állnom, amikor narancs érkezett (ha kubai volt az elvtársi segítség keretében, akkor az zöld volt). Azt, hogy ki kaphat narancsot - a pult alatti kereskedelmet leszámítva -, többféleképpen szűrték. Volt, hogy egy vásárló egy kilót kaphatott. Ha egy négytagú család "nem velem van"-arccal állta ki a sorát, akkor ők 4 kilót pakolhattak a cekkerbe. És aztán volt az árukapcsolás, amikor az vehetett narancsot, aki vett egy kiló hagymát vagy burgonyát, vagy egyéb, számára eredendően nem szükséges terméket. Azt már a kumenisták alatt is tiltotta a törvény, de azért előfordult. Az árukapcsolás nem szép dolog.
Úgy látszik, a Dumaszínházban is rájöttek az árukapcsolás felette szükséges mivoltára. Érsekújvárott a bármikor bárhova eladható Kiss Ádámmal Szőllősy-Csák Gergelyt küldik, aki valszeg a rendezvénynek helyt adó Irish Castle Pub férfivécéjének az előterét nem tudná megtölteni fizetővendégekkel, mert még egy jó poénja se volt.
A dumagépek közül személyes kedvenceim Hadházi, Aranyosi és Dombóvári, ebben a sorrendben. Kiss Ádámra elmennék, Szőllősy-Csákra nem, nem, soha, legfeljebb akkor, ha ő fizetne nekem. Mivel azonban kedves barátaink elhívtak, elmegyünk. Aztán majd látjuk.
--------
UPDATE: sokat nem tévedtem.
