A kéméndi V. IV Fesztivál kezdete előtt egy nappal az érdeklődni vágyó újságíró számára elérhetetlennek bizonyuló szervezők a fesztivál honlapján egymondatos nyilatkozatban közölték, „szponzorációs okok” miatt elmarad a rendezvény.
Képzeljünk el egy ilyen nyilatkozatot a sziget.hu-n augusztus 10-én: „Sajnálatos módon, a szervezők minden igyekezete ellenére szponzorációs okok miatt a fesztivál elmarad.” Ugye, hogy elképzelhetetlen. Azért, mert ennek szervezését profik végzik, az IV Fesztiválét pedig – mint ahogy az most már napnál világosabban látszik – amatőrök. Nyilván az emberek jó részét – főként a két évvel ezelőtti, balsikerű Onefest után, melynek szervezőjéről, Méry Tamásról azóta sincs semmi hír – leginkább az foglalkoztatja, hogy hihetnek-e a szervezők ígéretének, és tényleg visszakapják az elővételben megváltott jegyek árát, vagy buktak 12 ezer forintot, ám a történtek igazi vesztesei nem a frusztrált fesztiválozók, hanem a szlovákiai rendezvényszervezők. Valószínűsíthetjük, hogy bármelyik magyarországi zenekar menedzsere sikítva „nyomja ki” a mobiltelefonját, ha a kijelzőn 421-gyel kezdődő szám jelenik meg, a zenészek pedig hangszereiket eldobálva fognak menekülni, ha meghallják, hogy Szlovákiába hívják őket koncertezni.
Az IV Fesztivál nagy neveket vonultatott fel, a magyar könnyűzenei élet élvonalát – Ákos, Tankcsapda, Kispál és a Borz –, a prémium kategóriás fesztiválok zenekarait, ahogy annak idején a Onefest is (Quimby, Belga, Neoton, HBB, Takáts Tamás DBB). A rangos névsor láttán – minden kárörvendés nélkül – joggal merülhetett fel az emberekben: le lehet hozni ezt a csapatot Kéméndre? Másképpen kérdezve: van az a pénz, amivel el lehet hozni a fenti előadókat egy szlovákiai magyar rendezvényre? Most már látjuk, nincs. Vége a nagyot álmodásnak. Az emberek a második bedőlt hazai fesztivál után joggal állhatnak kétkedően egy-egy Tankcsapda plakát előtt, a szervező logóját kémlelve: valóban lesz koncert?; az pedig biztosra vehető, hogy elővételben nem fognak jegyet váltani...
Persze, korai volna temetni a teljes hazai kisebbségi fesztiválszcénát, hisz vannak olyan sikeres kezdeményezések is, mint az Ócsófeszt (élt öt évet, és amikor látták, hogy nem fog összejönni, akkor előre szóltak), vagy éppen a kicsit eklektikus, a táborozóktól a munkákból önrészt is követelő, de nagyon szerethető gútai HannaHanna Fesztivál. Ezeknél a szervezők addig nyújtozkodtak, ameddig a takarójuk ért, nem ígértek Ákost, de akik szerepeltek a programfüzetben, azokat üzembiztosan elhozták.
Az IV Fesztivál honlapjának fórumán trollok vagy maguk a szervezők bizonygatják, mennyit dolgoztak a fesztivál előkészítésével. A fesztivál azonban egy olyan műfaj, ahol a vásárlót a befektetett munka nem érdekli, csak az eredmény. Aki pedig túl nagyot akar fingani, könnyen lehet, hogy be is szarik
