A hírlapíró és a halál

E sorok írója nagy 24 rajongó, végiggyűrte az összes évadot. Az első és a második évadot valszeg sosem sikerült meghaladni az alkotóknak, és némelyik széria, például az 5. vagy a 7. kimondottan gyenge volt. Innentől nagyon spoileresek leszünk, aki még nem látta a 7-8. évadot, az távozzon, aki látta, az jelölje ki a fehérséget. A 7-ben annyira valószínűtlen, hogy egy afrikai banánköztársaság katonái elfoglalják a Fehér Házat, mint az ötösben a geciemberekkel telefonálgató elnök: kopasznak is hajmeresztő. A gyengécske széria után egy jobbat vártunk. Nem jött össze.

Régóta készülök már, hogy leírjam, mi a bajom az új évaddal. Ugyebár a 14. résznél járunk - odaát tegnap vetítették a 15-et -, így ez a katalógus még bővülhet, illetve felülíródhatnak egyes állításai. (Lásd még: nyugtával dicsérd a napot.) Addig is:

- Az első 6-8 részig minden kínosan kiszámítható a sorozat logikáját ismerve. A néző csak szenved a monitor előtt, valószínűsíthető, hogy ki mire mit fog lépni. Jack egy percre sem kerül olyan helyzetbe, ahol komoly veszély fenyegetné. Minden olyan megszokott. Aztán a 11. táján kezd felperegni, majd visszaesik a dinamikája. A politikai szál (Taylor és Hassan elnök békemegállapodása) valszeg nem köti le az amerikai nézőt, hisz, ha kell akármikor lebombáznák Kamisztánt.

- Összeesküvő héják a Fehér Ház vezetésében, akik nem, vagy nem úgy hajtják végre az elnök utasítását, összeesküvés a Fehér Házban. Ilyen már Mike Novick idejében is volt, nem tud felvillanyozni, uncsi.

- René Walker. Emlékszünk, az előző évadban mekkora jellemfejlődésen kellett átmennie, hogy elzárja egy haldokló oxigéncsapját. Ezek után elhisszük, hogy korábban beépített ügynökként dolgozott az orosz maffiában?

- Dana Walsh. Sixx apánk is megírta, rühellik őt a nézők. A Facebookon is van I hate Dana Walsh csoport, egyelőre csak 92 taggal (de nehogy már ez szempont legyen). A rosszarcú, szintén irritáló próbaidős felügyelő muki megfojtásáig semmi sem mutat arra, hogy ő is terrorista lenne, így az egész olyan motiválatlanul, előkészítetlenül hat. A Cole-lal való kavarása mérsékelten érdekes, a múltból felbukkant, majd lekillált régi faszival kapcs. pedig még mindig nem tudjuk, hogy mi történt, mivel, amikor elkezdi mesélni Cole-nak, akkor vágás van, és más helyszínre ugrunk, s csak a magyarázat után láthatjuk őket újra. De már nem is érdekel.

- CTU. Amíg volt - mert ugye, a hetedik részben Jack az FBI kötelékében ténykedik, a sok gigakiharapás miatt felszámolták a szervezetet -, addig változatlan volt, egy teljesen soha be nem világított, sok fémelemet tartalmazó, félhomályos, rideg, hideg ipari tér volt. Egy olyan iroda, ahol az ember kurvára nem szeretne dolgozni, akkor sem, ha mindenhol iMacek vannak. És akkor most van ez a csillivilli üvegizé, ahol olyan tyéchnyika balsája van, hogy az első részekben kifog Chloe O'Brienen, az amerikai sorozatirodalom élenjáró geekasszonyán.
A kedvencem, amikor az impulzusbomba robbanása után Hastings jelentést kér az embereitől. Ekkor valamelyik azt mondja neki: Nem tudunk jelentést készíteni, uram, mert minden kiégett. Mire Hastings: akkor használjanak tollat és jegyzetfüzetet.

- Gond van a karakterekkel. Sok az új arc, az egész CTU-csapat, az adminisztráció a Fehér Házban, Hassan elnök és népi zenekara (és akkor a mellékszereplőkről még nem szóltunk). Az eddigi gyakorlatnál lényegesen kevesebb szereplőt hoztak át az előző évadból (bár ez már a hetesnél is gond volt, de nem ennyire). Nem ismerjük őket, és az írók nem is nagyon törekednek rá, hogy megismerjük vagy megszeressük vagy megutáljuk vagy … őket. Az előtérbe helyezett karakterek (Brian Hastings, Cole Ortiz, Arlo Glass) gyengék, erőtlenek. Hastings a beszari bürokrata, fehér házi fedéssel, Arlo az aktuális irritáló csávó, Ortiz a hős típus - mindegyik rémlik más néven az előző évadokból.

A forgatókönyvírók elkúrták. Ilyenformán talán nem is kár, hogy vége a sorozatnak.