A hírlapíró és a halál

Ha olyasmiről kell írni, hogy egy kilencéves meghalt, az mindig nagy tragédia. Hisz alig élt még szegény, és a legszebb évei még csak most jöttek volna. Morzsoljunk el egy könnycseppet…

2009. december 31-én volt az utolsó esély arra, hogy FHM-et vegyünk a magyarországi standokon. A Sanoma kiadó újévi ajándékként megszüntette a lapot. Január első munkanapján jöttek a szállítók, odaszóltak az újságos néninek: Csókolom, oszt’ remittenda van-e? Visszük! Az eladatlan lapok a többi eladatlan lappal együtt egy zúzdában végezték, kb. 22 ezer ember pedig nem hiszem, hogy át fog szokni CKM-re, mert az egy szar, szal’ valszeg a lap árából iszik 2-3 sört vidéken, vagy Budapesten egy pohárral.

A tájékozatlan hölgyolvasók kedvéért külön hangsúlyozom – sőt: kihangsúlyozom, bár a nyelvművelők szerint ez nem feltétlenül helyes –, ez nem egy szexlap, hanem egy férfimagazin VOLT, amit vonaton, repülőn is lehetett olvasgatni, anélkül, hogy környezetünktől rosszalló fejcsóválásokat gyűjtöttünk volna be. E sorok írójának megvolt az első, Erős Antóniás szám is, emlékszem a bevezető, banános reklámkampányra stb. S bár hosszú ideig senior voltam egy szakkollégiumban, az utódok nem az általam végrehajtott innovációkat emlegették leggyakrabban a kiköltözésemet követő 2-3 esztendőben, hanem hogy legendás FHM-gyűjteményemet kiköltözésemkor Lee-re, koronahercegemre hagytam, ezzel fejezve ki támogatásomat irányába a következő évi seniorválasztások során, melyekre már nem volt befolyásom. (Lee-t megválasztották, de a lakók szerint nem volt egy főnyeremény. De legalább az FHM-ekkel vigasztalódhatott. Mi lehet most vele?)

Olykor a blogon is írtam a lapról, ha éppen tetszett, vagy nem tetszett. Mert igyekeztem már életem nem magyarországi szakaszában is megvenni minden számot, inkább több, mint kevesebb sikerrel.. Azt hiszem, az az embertípus, aki ezt a lapot vásárolta, nem csak és kizárólag a kevés ruhában ábrázolt női testek miatt tette ezt. Mert ilyeneket ma a neten – az alanyi jogon járó online pornó korában – tonnaszám találhat, aki csak ez iránt érdeklődik; és aki csak ez iránt érdeklődik, az elég szegényes ízlés- és egyéb világra vall, bár nem eleve megbélyegezendő, legfeljebb beszűkült látásmódnak nevezhető.

Az FHM-ben nagyon igényes képek voltak, bár előfordult, hogy elhágtak valamit, a törzsolvasók emlékezhetnek a Vesszen Birtalan képszerkesztő! feliratú transzparenst tartó kakas képével történő kvázi helyreigazításra… De emellett rövid, széles rétegek számára fogyasztható cikkek voltak benne, és nyelvileg nagyon ott volt. Most nem a „fentebb stílre” gondolok, hanem hogy az írások viccesek voltak. Nem tudom, hogy az ott dolgozó kollégák alapból ilyen jótollú, vicces fiúk-e, vagy van pár nagyon jó „humorszerkesztőjük”, aki azt átlagos cikkeket telelőtte poénnal. Különösen erősek voltak a vicces képaláírás műfajában, ami egyrészt a leghálásabb feladat, mert a képalákat azok a faszparasztok is elolvassák, akik csak a nők miatt vették meg a lapot, és a cikkeket átlapozzák; másrészt aki próbálkozott már ilyennel – főként naponta –, az tudja, milyen rohadt nehéz vicces képaláírást írni.

2008 tavaszán a lap koncepciót váltott, nem tetszett, azóta nem vásároltam.

Az alábbi szöveg a kreativ.hu-ról származik:
A decemberi lesz a For Him Magazine (FHM) magyar kiadásának utolsó lapszáma – döntött a válságra hivatkozva a magazint megjelentető Hearst Sanoma Budapest (amelynek a Sanoma Budapest ötven százalékos tulajdonosa), egyetértésben a tulajdonostárs Hearst Magazines Internationallel, valamint a licenszbeadó Bauer Mediával.

A Sanoma a Kreatív kérdésére eljuttatott válaszában úgy fogalmazott: ebben a kiadói összetételben nem jelenik meg a jövő évtől a lap. Információink szerint a licensztulajdonos nem zárja ki, hogy évek múlva egy másik kiadó újra próbálkozzon a magazin kiadásával.

A kiadó szerint a férfimagazinok piaca nemzetközi szinten és Magyarországon is évek óta nehézségekkel küzd, s ezt a tendenciát a válság csak tovább erősítette. A Sanoma "mélységeiben elemezte a férfi lapok jelenlegi és potenciális piacát", és ennek eredményei azt mutatták, hogy belátható időn belül az olvasói és hirdetési piacon nem várható a trendek olyan mértékű változása, amely a lap nyereséges működtetését tartósan fenntarthatóvá tenné – még ha a lap pozícióját igen erősnek is tartotta a kiadó a szegmensben.

Az örök kérdés ilyenkor, mikor hetente bezár egy újság: mi lesz az elbocsátott légióval? A Sanoma átcsoportosítja őket a Dörmögő Dömötörbe, vagy a NatGeo-ba? Nem tudom, de teljes részvétem mellett sok szerencsét kívánok a kollégáknak, akik már valszeg fel tudták dolgozni a döntést, hisz ha az novemberben szivárgott ki, akkor bent már hamarabb tudhatták.

Az újságosbódék helyett így már csak az OSZK-ban találkozhatunk vele. Nyugodjék békében!