A nebulók már második hete koptatják az iskolapadokat, a parlamenti képviselők viszont - a kölkökénél némileg hosszabb szünet után - csak e héten ültek vissza a képviselői padsorokba. De ha még vártak volna egy hetet, a rendelkezésemre álló, a rovatalapító szándék szerint a heti politikai események sommázására szolgáló teret akkor is játszva kitölthetném. Hisz eb, aki e hétvég(r)én nem a Bajnai-Fico találkozóról ír - gondolja joggal az olvasó.

Előbb azonban vessünk egy pillantást a Duna fölé magasodó márványpalotára. Elképzelem, amint reggel a honatyák és honanyák morcosan merednek a fürdőszobatükörbe. „Vazz', lassan szüretelni kell“ - gondolta Szigeti János. „Do …., megint három padsorral azok alá a…magyarok alá kell ülnöm, holott még a szagukat se bírom“ - mondta három évtizeddel fiatalabb, csinos feleségének Ján Slota. „Nem, nem bébi, le kell mondanom a keddi randit, értsd meg, nagy nap ez a társadalom, a család, de az egész szlovákság életében is, amikor én, Ján Slota legjobb tanítványa zsenge korom, meg legénytolltól is alig pelyhedző állam ellenére is atya leszek. Nem, nem te vagy terhes. Honatya leszek“ - mondta a mindannyiunk fájdalmára Brüsszelbe távozott, nagyon értékes Jaroslav Paška helyére ülő Slota-ifista, Jakub Gajdošík a telefonba kedvesének. (Bár azon is gondolkodott, hogy elhagyja a hetedíziglen szlovák felmenőkkel rendelkező, Jánošík Aničkájára hajazó terchovái lányt, csak hogy alkotó energiáit a nemzetre, és annak magyarveszélytől való megmentésére koncentrálhassa.) Katarína Cibulková azon töprengett, hogyan fogja tudni ezt az alig egy évet kibekkelni úgy, hogy továbbra se vegyék észre őt. Hasonló problémák legalább 100 másik honatyát nyomasztottak, szóval, már egy kétharmados törvény elfogadásához bőven elegen lettek volna. Csáky Pál megpróbálta hátul minél jobban szétfésülni a haját, hogy a srégen mögötte ülő Bugár Béla ne lásson rá képviselői laptopja monitorjára. Bastrnák Tibor mélabúsan rendezgette a nyáron Cirill és Metód ügyben született újságcikk-kivágatgyűjteményét. Jana Vaľová még belenézett kristálygömbjébe, s mielőtt a mentelmi jogot élvező verdájában elfordította volna a kulcsot, háromszor átköpött a válla felett, és a tegnapi buli nyomán kártyát is hányt (aki e két sort sima szemétkedésnek tartja, nézze meg a honanya vállalkozói engedélyének kivonatát, amelyen a jóslás is szerepel). Ľuboš Micheľ már nem gondolt semmire. Így érkeztek meg ők, mind a 150-en, hogy újra belevessék magukat a hon gyarapításába. A 40. ülésen 90 ponton kell átrágniuk magukat, így ez még sokáig témát biztosít a kollégáknak. Most csupán két, már elkaszált törvényjavaslatra hívnám fel a figyelmet. Harmadszor is elbukott az iskolabuszok bevezetésére vonatkozó törvényjavaslat, pedig a kistelepülésekről központi iskolákba bumlizó gyerekek helyzetén - komfortérzetén és biztonságán - sokat dobott volna. Bár a képviselő (sofőrje?) nagy fekete autóval hordja iskolába a képviselő gyermekét, a sárga iskolabusz neki nem olyan fontos. Az is visszatetsző, hogy a megyefőnökök továbbra is lehetnek parlamenti képviselők. Ez a kérdés ugyan nem érint tömegeket, jelenleg egy megyefőnök képviselősködik, s ebben a kérdésben nem azzal lehet gondunk, hogy két fizetést húz, hisz vigye, ha megdolgozott érte, hanem hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összefonódik személyében.

Valamiért a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt azt gondolja, hogy mivel a védelmi bizottság elnöke SNS-es, nekik ebben a teremben bérelt helyük van, s rendre itt tartják sajtótájékoztatóikat, akkor is, ha nem védelmi jellegű problémáról van szó, holott megnyilvánulásaik számára inkább valamelyik pszichiátriai intézet zárt osztálya lenne  a megfelelő kulissza. De hát Lekéren nem mindegyik sajtóterméknek van tudósítója… Akkor, amikor a Slota-párt elvben három miniszteri helyén eddig összesen hat tárcavezető fordult meg, s az elmenő négynek - melyek közül az utóbbi minisztériumostól távozott a politikai életből - a közpénzek nagyon, rendkívül vagy módfelett pofátlan szétlopása miatt kellett mennie, a nemzeti vezér pedig transzcendens mivoltát nemcsak azzal hangsúlyozta, hogy a (l)égbe emelkedett, de tette ezt az útlevél-ellenőrzésre is fittyet hányva, az a legnagyobb problémája, hogy Dél-Szlovákia területén Magyar Gárda-fegyverraktárak vannak, és az oroszlános-árpádsávos brigád arra készül, hogy selejtes őzbakként kilője őt. „Engem nem érdekelnek a koalíciós viszonyok, mert ha a fasiszta Magyar Gárda csizmáinak talpai fognak csattogni a független szlovák földön, és nem lesz szlovák koalíció…“ - imigyen szóla. De már a düh sem a régi. Nincs a fogak közül indulattal előfreccsenő nyál, Rózsa Sándorként összevont szemöldök, gondterhelten összeráncolt homlok, asztalverés, virtustól kidagadt nyakerek. Ahogy a török kamionos sem hiszi, hogy a Slovnaft mellett álló lány tényleg élvezi az aznap már tizedik numerát a vezetőfülkében… Olyan álca ez, mint a seregben olajból és vízgőzből emelt ködfüggöny: csak a nagyon hülyék hiszik, hogy tényleg igazi.

Anna Belousovová legnemzetibb honleányt pedig szüntelen kielégületlenség gyötri. Most éppen a Fico-Bajnai találkozó eredményével elégedetlen. Érdekes, Németh Zsolt is. Szerinte Bajnaival felmosták a padlót. Belousovová ugyan nem mondta, hogy Ficóval felmosták a padlót, de ő nem is ellenzéki képviselő.

Mintha nem ugyanarról a tárgyalásról és sajtótájékoztatóról beszélnénk. Igen, tavaly novemberben Gyurcsánnyal Fico valóban felmosta a komáromi Tiszti Pavilont, de még fel is törölte, beleértve a mellékhelyiségeket is. Ebben a szécsényi sörsátorban viszont egész kedélyes hangulat uralkodott. Robert Fico olyan meggyőző erővel mondta a kamerákba, hogy a nyelvtörvény nem korlátozza semmiben a szlovákiai magyar kisebbséget, hogy aki nem szlovákiai magyar kisebbség, vagy nem tudja, miről van szó, az még akár el is hihette volna. S bár a Nagy Kommunikátor hozta a formáját, s be-beszólogatott Bajnainak, ő ezen angolos eleganciával emelkedett felül, s igaza volt, egy bunkóval nem érdemes feszedezni, ahogy Tamási Áron szülőföldjén mondják. S jobbikos olvasóink kövezzenek meg, de a találkozót akár szolid magyar győzelemként is értékelhetjük. Bocsánatot ugyan nem kértek Sólyom kitiltása miatt, de legalább sajnálkoztak, a nyelvtörvényhez pedig óvónőt fogadtak a homokozóban rosszalkodó gyerekek az EBESZ kisebbségi főbiztosának személyében. Ez utóbbi - egyetérthetünk Berényi Józseffel - valóban alibista megoldás, de őszintén: ki várt akár ennyit is ettől a találkozótól?

Nem vitás, a nyelvtörvény rossz, és az összes lehetséges fórumon fel kell lépni ellene. A szlovmagy politikusok pedig csak akkor dőlhetnének hátra elégedetten, ha elérnék az eltörlését. Erre azonban minimum 2010-ig annyi az esély, mint hogy Szomália kalózai leteszik a fegyvert, és holnaptól csak turisták csónakáztatásával foglalkoznak. Így a részsikereket is értékelni kell.