A hírlapíró és a halál

Megjelent németül Zelei Miklós: A kettézárt falu című, Kisszelmenc és Nagyszelmenc második világháború végi kettévágásának történetét feldolgozó dokumentumregénye: Das entzweigesperrte Dorf címmel.

A könyvnek és a körülötte kibontakozott emberi jogi küzdelemnek fontos szerepe volt abban, hogy hosszas halogatás és ígérgetés után 2005. december 23-án az egykori szovjet–csehszlovák, ma ukrán–szlovák határral kettévágott ikerfalu schengeni országhatárán gyalogos-biciklis nemzetközi határátkelő nyílt. A határnyitás számos új problémát hozott, de megszűnt a két településrész zsákfalu állapota, ami kétségtelenül pezsdülést hozott Szelmencnek és környékének az életébe.

Tovább javítja majd Ungvidék és Észak-Bodrogköz, de az egész kelet-szlovákiai régió gazdasági életét is, amikor a közelben személy- és teherautós forgalomra alkalmas átkelő nyílik majd. A kettézárt falu német kiadásához írt előszavában erről ezt írja Zelei: „Kisszelmencre, s a körülötte éledező kárpátaljai településekre, Nyugat-Ukrajnának e magyarok lakta szegélyére nemcsak Nagyszelmencen keresztül vezet út, hanem a közeli Dobóruszka (Ruská) felől is. A második világháború végén azonban ezt az utat is lezárták a szovjet vasfüggönnyel, amelynek ma már csak rozsdásodó roncsai láthatóak, ha Szlovákiából, a dobóruszkai faluszélről átbámulunk Ukrajnába, Kisszelmenc felé. Ma már európai uniós csúcstechnika, kamerák, önműködő éjjellátók, keresztbe fektetett betonoszlopok őrzik a változatlanságot, a gazdasági sorvasztást. Holott a régió fejlődni akar a határok ellenére, a határok fölött.
Mindkét ország önkormányzati és civil kezdeményezői már évek óta harcolnak azért, hogy itt autós átkelő nyíljon a schengeni határon. A két ifjú állammal, Szlovákiával és Ukrajnával vívott küzdelmük reménytelennek tűnik. Ukrajnából a szokásos jól van-válaszok érkeznek, a szlovák kormány pedig hallgat.
De nem fog így maradni.
E soha véget nem érő történet új fejezete a dobóruszkai határállomás megnyitásáról fog beszámolni.”  

(Fordította: Schäfer Tibor. Gabriele Schäfer Verlag, 2009. A borító Heltai Csaba fotójának fölhasználásával készült. Első kiadás: Ister Könyvkiadó, Budapest, 2000.)

                                                     ***

Az élet úgy hozta, hogy ez a bejegyzés a kilencszázadik A hírlapíró és a halál blogon. (A freeblogon. De mivel ezt a szolgáltatót perspektivikusabbnak tartom, átköltöztetem ide a blogot. Remélhetőleg hamarosan beimportálódik alant az elmúlt 899 bejegyzés.) Emiatt nem írunk önálló posztot, mert az öncél lenne, és a blog minőségét(?), sikerességét(?), nemtudommijét(?) nem a posztok, de még csak nem is a látogatók száma jelzi. Egy (jobbára) polblog sosem versenyezhet a Japán csajokkal. Köszönöm olvasóim türelmét. A cél most a következő 900 poszt megírása...