Ugyanezen – főként intelligens nyelvi lazasága és vicces stílusa miatt preferált – férfimagazin 5 nagy művész, aki soha, vagy csak későn kapta meg az Oscart (igen, ez egy elcseszett cím, „Soha kapta meg?” Tisztelt Hraschek főszerkesztő úr, ezt tessék levonni a nyelvi szerkesztő és a korrektor béréből. 117. oldal) című összeállításában a méltatlan ötödik (!!!) helyen Chuck Norris szerepel.
A cikk szerzője a következőt írja róla: „Egyszerűen nem értjük, hogy az Oscar zsűri miért képes térdepeltetni a 67 éves fenomént, aki képes úgy végigjátszani egy filmet, hogy egyetlen arcizma sem rándul – nos, ez kétségkívül a téma mély ismeretéről tanúskodó megállapítás; majd a szerző így folytatja – Az érzelmek végtelen skáláját bele tudja sűríteni morcos pillantásába – ebben talán csak Steven Seagal lehet méltó ellenfele.”
Ez utóbbi tagmondat igazságtartalma viszont a nullánál is kevesebb (Ez most nem egy Ellis-allúzió, okés?). Már hogy lehetne Steven Seagal méltó ellenfele Chuck Norrisnak? Még a feltételezés is sértő.
