Törvényelőkészítési hevületében valószínűleg a Smerhez már sokszor kötött energiaipari lobbi motiválhatta Marek Madarič kulturális minisztert. A legerősebb kormánypártnak a miniszterelnökre nagy hatással bíró szürke eminenciása (legalábbis Dušan Čaplovič szerint, aki ugyanennek a pártnak az alelnöke, tehát vélhetően információi pontosak) ugyanis egy olyan törvényjavaslat munkaverzióját juttatta el a közszolgálati médiumokhoz, melyben az áll, hogy akinek az ingatlanjába be van vezetve az elektromos áram, az bizony fizesse a tévé- és rádió-üzembentartási díjat is.
Igen, így még František Mikloško kereszténydemokrata parlamenti képviselő is kénytelen volna havonta lecoltolni a tervezet szerint 140 koronás díjat, melyből 65%-ot az STV, 35%-ot a közszolgálati rádió kapna, holott a honatyának – ez köztudott – nincs is tévéje. A közrádió a nemrégiben bekövetkezett műsorstruktúra-váltást a „Ha mindenki fizet érte, mindenkihez kell, hogy szóljon” szlogennel harangozta be. De mit tegyen, aki nem hallgatja a közrádiót, és nem nézi a köztévét?
Különben is, az üzembentartási díj – voltaképpen adó, mert kötelezően fizetjük, s ha nem, akkor jönnek a behajtók: a közrádió, ahogy azt nemrégiben láthattuk, akár milliókat is kérhet tőlünk egy hajdan befizetetlen húszas miatt – eleve igazságtalan teher a lakosságon, mert ha az államnak kellenek közmédiumok, akkor tartsa fenn őket, amiből akarja, Nagy-Britanniában ez a modell egész jól működik. A szlovákiai magyar kisebbséggel szemben pedig duplán igazságtalan ez az adófajta, ugyanis többségük nem nézi, nem hallgatja a közmédiumokat. A medialne.sk médiaelemző portál naponta közzétett nézettségi adatai szerint a lakosság 8 százaléka magyar tévécsatornákat néz. Ez a nyolc százalék nyilván nem a szlovákok köréből verbuválódik… Miért fizessenek egy olyan szolgáltatásért, melyet nem használnak ki?
A kulturális miniszter által beterjesztendő törvényjavaslat elől annak törvényerőre emelkedése esetén csak akkor menekülhetnénk meg, ha kiköttetnénk lakásunkból az áramot, vagy – honfoglaló eleink mintájára – jurtákba költöznénk. Nyilván 140 korona nem ér ennyit. Így legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a tervezet „visszapattan” a parlamentről, vagy az elnök nem írja alá, s így az – e sorok írója szerint jelenleg is igazságtalan – helyzet a jelenleginél nem fordul még rosszabbra.
