Talán már önökhöz is eljutott az az interneten keringő felvétel, melyen fiatalok egy sörösrekeszekből emelt medencében fekve kortyolgatják az árpalevet. A söripar közismert szereplőjének számító cég jellegzetes, zöld, márkajelzéssel ellátott ládáiból emelt keretet a bulizni vágyó ifjak fóliával bélelték ki, a közepére pedig beállították egy söröshordót. A képen láthatóan jól érzik magukat, s gondolom, ebben az elfogyasztott alkoholmennyiségen túl talán az egyszerűen nagyszerű, bár fapados, de kétségkívül alacsony költségvetésű „medence” feltalálása feletti eufóriának is szerepe van.
Igazából az ember nem is gondolná, a sörkultúra kellékei eredeti felhasználhatóságukon túl még mi mindenre szolgálhatnak. Mert ugyebár a rekesz és az üveg/doboz legfőbb célja a nedű tárolása. De miután azt az utolsó cseppig kiittuk belőle, a dobozt vagy az üveget – ha különleges – a szekrény tetejére helyezhetjük, s ha már elég sok összegyűlt, villanthatunk a haverok előtt, mondván: nézzétek, micsoda gyűjteményem van. A kupakot akár alátétként is felhasználhatjuk, mondjuk a tetőszerkezet egyszerűbb elemeinek összeszögelésekor. Maga a sörösrekesz már régóta nyári fesztiválok adrenalineleme: a vállalkozó szellemű sörbarátok – de akár antialkoholista aktivisták is – a ládákat egymásra pakolva kélhetnek versenyre egymással, ki tud többet maga alá pakolni, mielőtt a nem túl stabil építmény – a jelenlevők nem kis (kár)örömére – iszonyatos robajjal leomlana.
Ki gondolná, hogy a gyűjtőszenvedély fitogtatásán túl minő hasznos felhasználása is elképzelhető a sörösüvegnek. Egy idegenbe szakadt hazánkfia, bizonyos Jozef Róma mellett él, feleségével, Annával. Arról nem szólnak a hírek, hogy mikor, miért és hogyan kerültek oda, azonban a szerencséjüket, úgy tűnik, nem sikerült megcsinálni Taljánföldön: sokáig hajléktalanok voltak. A nyomasztó állapotnak egy ideje vége.
A leleményes Jozef ugyanis összegyűjtötte sokat italozó barátaitól a sörösüvegeket, s azokból – ugyan nem a villanegyedben, hanem a vasúti sínek mellett –, némi cement felhasználásával takaros vityillót rittyentett immár négytagú családjának. Remélem, a világ valamelyik mértékadó hírügynöksége hamarosan fotót is közöl az épületről, mert enélkül legalább olyan kacsagyanús a hír, mint a nemrégiben felbukkant, a hűtőben feltámadó megsörétezett amerikai kacsa (nem hírlapi, hanem vad-) esete. Mindenesetre Jozefre felfigyelhetne valamilyen építészeti fórum, mert bár Le Corbusier Ronchampi zarándokkápolnája után több mint félszáz évvel a színes üvegberakás mint építészeti elem már nem túl nagy durranás, de szakirányú előképzettség nélkül a sörösüvegház így sem tekinthető rossz megoldásnak. Amíg fel nem fedezik, addig enyhe teleket kívánok neki és családjának.
