A héten végre – másfél hónapos szünet után – megint betévedtek a parlamentbe a honatyák. Még jó, hogy a törvényhozás épülete a várdombra épült, és mindenhonnan jól látható, különben a gyengébb memóriájú képviselők akár el is felejthetnék, hová kell menniük, idén olyan keveset kell bejárniuk.
Nyárig mindössze harminc napot kell a munkahelyükön tölteniük képviselőinknek. Ki ne cserélne velük? S ha be is mennek, életük csupa játék, móka, kacagás.
Olyan kisded játékokkal évődnek például, hogy valaki eggyel több szavazólapot dob be a titkos szavazatok gyűjtésére szolgáló urnába, a többiek meg megpróbálják kitalálni, hogy ki volt az.
Nézzük, hogy tippeltek! A kormánypártiak szerint az ellenzékiek voltak. Az ellenzékiek szerint a kormánypártiak. A nemzetiek szóvivője szerint csak összeragadt két szavazólap. A legerősebb kormánypárt fő ideológusa pedig a magyarázat keresésekor egyenesen gyermekkorába nyúlt vissza, szerinte egy manócska csintalankodik a Tisztelt Házban.
Mindezek az épületes fejtegetések a héten a Nemzeti Emlékezet Intézete elnökének megválasztása kapcsán hangzottak el. Az ellenzék/kormánypárt/összeragadás/manócska (a nem kívánt törlendő!) miatt csak másodszorra sikerült megválasztani a nemzetiek méltán méltó jelöltjét e posztra. Ezt követően Ján Slota azonnal be is jelentette: szerinte az intézmény a Horthy-rendszer gaztetteivel is foglalkozhatna.
Gondolom, a nemzeti vezér keveseknek okozott meglepetést hirtelen nyilatkozatával. Botorság lett volna akár Slotától, akár pártjától bármilyen építő jellegű megnyilatkozást várni. Az, hogy egy ideje csendben van, nem jelenti, hogy okosabb lett.
Ahol az influenza lehetővé tette, félévi bizonyítványt is osztottak a héten. Az oktatási miniszter is osztályozta magát. Ján Mikolaj kettessel értékelné eddigi ténykedését. Azt hiszem, jogos az enyhe osztályzat, hiszen nem kezdett hozzá azonnal őrjöngve a magyar iskolák bezárásához, ahogy az egy vérbeli nemzeti párti politikustól joggal elvárható lenne.
S ne vitassuk most, hogy a híradókban aznap miért csupa flegmatikus gyermeket mutattak, akiknek az arcáról legfeljebb annyit lehetett leolvasni, hogy „le van szarva ez a félévi bizonyítvány (is)”, hanem örüljünk annak, hogy akadnak olyan lurkók is, akik már fiatalon nem pusztán az iskolarendszertől várják a felemelkedést. Például az az iglói, mindössze 15 éves gimnazista, aki nem várta meg, hogy szülei kiutalják neki a heti zsebpénzt, hanem maga igyekezett előteremteni azt. Otthon legyártott tizenkilenc darab kétszázast. Mire elkapták, már hármat forgalomba is hozott belőle.
Hiába, a tehetség olykor már igazán korán megmutatkozik!
