Azt egyelőre megjósolni sem lehet, mekkora bevétele fog származni az érdekeltelteknek a (vitathatatlanul az év sporteseményének számító) labdarúgó-világbajnokságból, hány németországi szálloda, panzió, utazási iroda, közlekedési vállalkozás, mobiltelefon-szolgáltató, reklámügynökség, tévécsatorna, rádióállomás, újság, kocsma, sörgyár, örömlány, óvszer- és mezgyáros, sörsátor-forgalmazó, emléktárgybolt, szakkommentátor – a lista tetszés szerint tovább bővíthető – fog meggazdagodni az egy hónapig tartó őrület során, ám egy angol tanácsadócég máris tudni véli: a szigetország munkaadóinak akár tetemes, négymilliárdos veszteséget is hozhat.
Ez pedig koronában is komoly összeg, nemhogy fontban – gondolatkísérletként szorozzuk be ötvenöttel. Dermesztő, ugye?
Az elemzők szerint a labda bűvöletében élő dolgozók úgy fogják – akaratlanul (?) is – megkárosítani munkaadójukat, hogy akár egy órát is fognak barangolni a világhalón, focihírek után kutatva. Ha ehhez hozzáadjuk az egyéb, munkaköri feladatokhoz szorosan nem kapcsolódó szörfölést – ennek a jelenségnek már szintén komoly szakirodalma van –, ez a kár akár meg is többszöröződhet, de ez nem tárgya ennek az írásnak. Persze a tanulmány nem tér ki arra, mennyivel terheli meg a társadalombiztosítási rendszert a számtalan „futballbeteg” alkalmazott, akik a focivébé idejét, vagy legalábbis annak egy részét látszólag betegállományban fogják tölteni, valójában viszont csak akkor lesznek betegek, ha kedvenc csapatuk kikap, de akkor bizony nagyon...
Bár ők még mindig szerencsésebbek azoknál a férfitársaiknál, akik nem szuvenírboltban vásárolt ajándéktárggyal, relikviával térnek haza a meccskavalkád után, hanem a megmérettetéseknek otthont adó tizenkét város valamelyikében felállított bordélysátrakban szerzett fájdalmas emlékkel, mely azon túl, hogy kényelmetlen magyarázkodás tárgyát képezheti, újabb tehertétel a vébé alatt egyébként is megterhelt egészségügy számára.
Ám ilyen tetemes vesztesége – ízlelgessük az elemzés végeredményét: négymilliárd – csak abban az esetben keletkezne a munkaadóknak, ha az alkalmazottaik fele vizslatna focihírek után a világhálón. Ez pedig kevésbé valószínű, ugyanis a dolgozó nőket vélhetően a teremtés koronáinál lényegesen kevésbé foglalkoztatja a vébé, s valószínűleg a férfiak közül sem érdeklődik mindenki a labdazsonglőrök produkciója iránt annyira, hogy napi hatvan percet töltsön focihírek olvasásával. Bár azoktól, akik másfél órán át képesek elnézni, hogy huszonketten kergetik a labdát, ez is kitelik.
