Ma munkába jövet figyeltem, hány Volgát, Tatrát, „embécskát” fogok látni a városban. Nos, elég távol lakom a szerkesztőségtől, ennek ellenére eggyel sem találkoztam. Még egy árva 120-as Skodát sem sikerült fölfedeznem. Pedig ha a legújabb amerikai sikerfilmből, a Hostel /Mo.-on Motel címen fut/ című horrorból indulunk ki, – mely két hete látható a hazai filmszínházakban, az első héten 5092-en látták – más járművet nem is lett volna szabad látnom az egyébként falusias, romos, gyerekbandák által uralt szlovák fővárosban...
Eli Roth filmjének hazai forgalmazója, az ITA Film megtakaríthatta a produkció bevezetésére fordítandó marketingköltségek nagy részét. Minden fizetett hirdetésnél, reklámnál hatékonyabbak voltak a szlovák sajtó munkatársai, sőt, még a politika is ringbe szállt. Az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete kijelentette, egy „borzalmas rendező borzalmas filmjéről van szó”, melyet „hülyék készítettek hülyéknek”. „Ne nézzék meg ezt a filmet, ez az USA” hivatalos álláspontja” – mondta a diplomatává lett egykori tengerészgyalogos, Rodolphe Vallee. A Fiatalok Demokratikus Fóruma fizetett közleményben fejezte rosszallását, mondván: „a film nemcsak lealacsonyítja Szlovákiát a világ közvéleménye előtt, de tele van féligazsággal.” Ján Slotáról, a Szlovák Nemzeti Párt sokoldalú elnökéről kiderült, egy filmesztéta is lakik benne, pöcegödörnek nevezte a filmet, és megüzente az amerikaiaknak, „foglalkozzanak a saját ganajukkal, Szlovákiát meg hagyják békén.” Egyben felszólított a kormányt, tegye meg a szükséges lépéseket. (Mire gondolhatott?) A legtovább a Szlovák Idegenforgalmi Ügynökség ment, mely országunkba invitálta a rendezőt, hogy a saját szemével győződhessen meg arról, milyen is Szlovákia (A filmet Csehországban forgatták, így Roth tényleg nem tudhatja, milyen Szlovákia. Meg aztán, lehet, hogy nem mer idejönni, mert fél, hogy feldarabolják...).
1857-ben hatalmas botrányt kavart Gustave Flaubert Bovaryné című regénye, mert egy szűkkeblű ügyész referenciálisan olvasta, és az erkölcstelenség dicséretét látta benne. De hogy 2006-ban hasonló elvek szerint néznek meg egy alacsony költségvetésű mozifilmet, az már-már megdöbbentő. Roth műve fikció, dokumentumértéket számon kérni rajta botorság. Egyébként – amúgy kurvaszar, finomabban mondva – egy közepesnél valamivel gyengébb B kategóriás horrorfilm, és ha a műfajban A texasi láncfűrészes a mérce, akkor a fasorban sincs. Mondják azt, hogy azért rossz, mert unalmas; mert a borzalmasnak beharangozott jelenetek a műfajban átlagosnak mondhatók; mert belesimul a nagy átlagba, sem tartalmi, sem technikai oldalról nem áll elő semmilyen újítással. De hogy rombolja az országimázst? Ugyan kérem...
